1901-ben, a Darányi kormány idejében, Rácz Sándor felkérése alapján hozták létre a középfokú hazai szőlész-borász képzés bázisát, melynek mai megnevezése Közép-Magyarországi Agrárszakképzési Centrum Soós István Borászati Technikum és Szakközépiskola. Az iskola épülete 1903-ban készült el, és azóta is ugyanabban az épületben zajlik az oktatás rengeteg fordulattal, átalakulással, de lényegében folyamatosan és zökkenőmentesen. Az iskola egykori tanítványai szép számmal szerepelnek az Év Bortermelője kitüntetettek között, ami visszaigazolja az oktatás magas színvonalát. Az iskola idén ünnepli alapításának 125. évfordulóját, a jubileumi év programjáról beszélgettünk Orbán Gergely igazgató úrral.
Mivel készül az iskola az idei jubileumi évre, Igazgató Úr?
A tantestület megszavazta, hogy az idei esztendő a Soós éve lesz. Ennek indítása már a szalagavató ünnepségünkön megtörtént január 9-én, ekkor került sor hivatalosan is a szalagtűzés mellett a Soós éve megnyitására. A jubileumi év első lépcsőfoka a 125 éves jubileumi Gazdag László borverseny lesz május 7-én, amire már gőzerővel készülünk.
Orbán Gergely, a Soós István Borászati Technikum és Szakképzőiskola igazgatója
Jubileumi Gazdag László borverseny
Ezt a borversenyt évről évre megrendezzük iskolánk egykori igazgatója, Gazdag László tiszteletére, aki több mint 20 évig volt az iskolánk vezetője. Én is az ő időszakában jártam ide, nagytekintélyű igazgató, fantasztikus, nagy tudású boroktató, borászember volt, akire büszkék vagyunk, és próbálunk ezzel az emlékversennyel az ő tevékenységének emléket állítani. Most a jubileumi verseny alkalmával valamivel nagyobbat szeretnénk álmodni, ezen a versenyen jellemzően 150-200 minta szokott megjelenni, amit most szeretnénk megduplázni. A zsűribe az iskolában végzett prominensek lesznek meghívva, delegálva, és reményeink szerint nagyjából 300-400 bor kerül majd a bizottságok elé.
Alakult egy operációs testület is a megnövekedett feladatok biztonságos lebonyolítására.
Igen, a Soós 125 ünnep kapcsán létrehoztunk egy TTT-t, egy támogató tanácsadó testületet, ami gyakorlatilag ennek a rendezvény-sorozatnak a patronálására jött össze. Ez tizenkét nevet tartalmaz: Áts Károly, Buránszki György, Frittmann Péter, Götz István, Kamocsai Ákos, Koczuba Róbert, Kovács Zita, Lamport József, Nyúlné Pühre Beáta, Sümegi József, Tarsoly József, Zilai Zoltán. Azt gondolom, hogy ez a tizenkét név olyan fémjel ezen az ünnepen, ami a sorozatot méltóvá is dicsőségessé teszi. Lehet részletezni, ki mivel foglalkozik, de az jól érzékelhető, hogy a szakma minden szegmenséből és sok területéről állt össze.
Az ünnepekkel tarkított esztendő megnövekedett kiadásait honnan tervezik finanszírozni?
A Gazdag László borverseny bevételéből fogjuk tudni finanszírozni a Soós éve további eseményeit. Június 26-án lesz egy jubileumi ünnepség a Budafoki Művelődési Központban. Mivel a Promontor Budafok Tétény önkormányzata támogatja iskolánkat, így megkaptuk a Művelődési Központot ennek az ünnepségnek a helyszínéül. Ezen a jubileumi ünnepségen, a gálaesten jellemzően az iskolánk volt tanárai, tanítványai, az itt végzettek fognak megjelenni. Egy 400 fős színpadot fogunk betölteni közönséggel, és az iskola ad majd egy műsort, ahol a Budafoki fúvószenekar is fel fog lépni.
Ezen a rítuson természetesen lesznek beszédek az iskola vezetésén kívül a fenntartó, az önkormányzat oldaláról is. Nagy torta, sok pezsgő fogja emlékezetessé tenni az estét, és már előre köszönjük a támogatóknak, akik ezt a pezsgő-felajánlást megtették, a Törleynek.
Helyszín a tangazdaság
Rögtön másnap, június 27-ére tervezünk a tangazdaságban egy elég nagy léptékű alumni rendezvényt. Ez egy szombati nap, amikor terveink szerint nem lesz eső. Gyakorlatilag ezen is egy olyan 5-600 főre számítunk, melynek helyszíne a tangazdaságunk, ami egy 3,5 hektáros területen fekszik itt Budafokon. Ez az utolsó érő szőlő a főváros belterületén belül, és az itt termett szőlőgyümölcsből készítenek a mi diákjaink vizsgabort és bort. Ez a tangazdaság folyamatosan működő gazdasági egysége iskolánknak. Itt lesz majd az alumni rendezvény több színpaddal, zenével, neves fellépőkkel, főzéssel, büfével, mindenféle jóval.
A jubileumi évben végzettek tablója
Ezzel egyidőben Budafokon a Magdolna udvarban egy jubileumi kiállításunk is nyílik. Együtt az önkormányzattal, egy picit arrébb lesz az önkormányzattól a még különb kiállításunk, ahol az iskolának az ikonikus dolgai, nem csak borászati eszközök, hanem a régi igazgatók, tanítványok fényképei, anyagai, mindenféle emlékek lesznek kiállítva.
A kiállítást utána meg is szeretnénk tartani valahol egy kisebb, összevont helyen. A jubileumi év záróeseménye november 14-ére van prognosztizálva, amikor is egy alapítványi gálaestet szeretnénk tartani a tangazdaságban. Ennek az alapítványi bálnak a rendezését nagy örömünkre a szülői munkaközösség tagjai vállalták föl, ami színvonalas záróeseménye lesz a Soós évének.
Ezekben a bizonytalanságokat, veszélyeket tartalmazó időszakban, háború közelében miért érdemes mégis ezt a szép pályát választani, és a Soós falai között nevelkedni?
Ez a mi szakmánk, egy személyes példával tudnám leginkább indokolni. Én tanárborász lettem, amikor én 14 éves voltam, apám azt mondta, hogy szakmát kell tanulni, mert körülöttünk minden bizonytalan. Érzelmi alapon választottam a borászatot. Ez a téma fertőző, ez a leghumánabb, a legtöbb kulturális gyökérrel rendelkező szakma a világon. A szőlő és a gabona az a két kultúrnövény, ami az emberiséggel együtt fejlődött. Egy nagyon komoly billog, borbillog van minden művészeti ágon, egy folyamatosan élő anyag alkotásával dolgozik ez a szakma.
Ennek a mesterségnek persze vannak hullámhegyei, hullámvölgyei, de a szépsége az mindenféleképpen kötelez bennünket ennek a foglalatosságnak a tiszteletére, szeretetére. Egy olyan művész a borász, a presztízsborász, mint aki láthatatlan festékkel fest, és a kép évek után jön csak elő a vásznon. Természetesen vannak divathullámai a borágazatnak is. Most éppen egy olyan rozé hullámnak a végén vagyunk, ami több mint 15 évet tartott, talán még 20-at is. Az én fiatalabb koromban a nagy latin nevű bordói küvék voltak a borpiacon. Aztán volt egy rövidebb időszak, a nagy száraz Furmintok időszaka, ami három-négy évig tartott talán. A mostani divat a viszonylag könnyedebb, légiesebb, elegáns bukéborok felé megy, és biztosan lesz majd más is. Ennek a szakmának az a gyönyörűsége hogy vannak útjai, vannak lehetőségei, és ezekben a lehetőségekben mindenki megtalálhatja a saját egyéniségéhez leginkább passzoló utat.
Dékány Tibor
