A szürkerothadás elleni védekezés az egyik legnehezebb feladat
Megbízható előrejelzése nincs. Ez a kórokozó kizárólag csapadékos időjárás esetén jelent veszélyt. Miután a botrítisz spórái mindig és mindenütt jelen lehetnek a levegőben, ezért a számára kedvező, tartósan csapadékos, párás körülmények között szürkerothadás-fertőzésre biztosan számítani lehet! Azt sem árt szem előtt tartani, hogy állandósult, vagy gyakran ismétlődő kedvezőtlen viszonyok között a kórokozó gyors, erőszakos támadása gyakorlatilag megfékezhetetlen. Rendszeres védekezésre nincs szükség. A szürkerothadás elleni védelem kulcsa, a kórokozó életmódjából fakadóan, a megelőzés, a fürthigiénia és a fertőzés létrejöttének megakadályozása virágzástól a szüretig minden lehetséges eszközzel.
Agrotechnikai eszközök a szürkerothadással szemben
A legfontosabb alapszabály és egyben hatásos agrotechnikai eszköz valamennyi járványos szőlőbetegség elleni eredményes védelemben a fürtzóna szellős, légjárható állapotban való tartása. Kevesebb gondunk lesz, ha a teljes vegetációs időszak alatt azt az elvet követjük, hogy „a fürtöknek látniuk kell a Napot”.
A szürkerothadás elleni védelem sikerét megalapozhatja a sebzések, sérülések elkerülése, lekezelése, a szőlőmolyok és a lisztharmat elleni hatékony védekezés. A szőlőmolyok elleni vegyszeres védelem helyett megbízhatóbb, hatásosabb eszköz a légtértelítés alkalmazása a károsodásra legveszélyeztetettebb fajtákban.
Fontos szerepet játszik a harmonikus tápanyag-ellátottság, termőegyensúly. Az érés időszakában végzett lelevelezéssel „ablakot nyitunk a fürtökre”. Azon túl, hogy kritikus helyzetben csökkenthető a megbetegedés kifejlődése, terjedése, pozitívan befolyásolható a bogyók érése, cukrosodása, színanyagképződése, a szüret közelsége esetén felér egy fürtzónás vegyszeres kezeléssel.
Biológiai védekezés a szürkerothadás ellen
Biológiai védekezésre több készítmény áll rendelkezésre, elsősorban a biotermesztők számára. Az Aureobasidium pullulans élesztőgomba-spórákat tartalmazó Botector. A fertőzés előtt, megelőzésképpen kijuttatott élesztőgomba kolonizálja akár a sérült, repedt felületet is, ezáltal ún. védőpajzsot képez a bogyókon. Hasonlóan hat a Bacillus amiloliquefaciens QST 713 törzset tartalmazó Serenade Aso, illetve az FZB 24 törzset tartalmazó Taegro. A Pythium oligandrum oospórákat tartalmazó Polyversum pedig mikoparazitizmus és indukált rezisztencia révén fejti ki hatását. Eredményesen használhatók a bogyók epidermiszét vastagító hatású kalciumtartalmú levéltrágyák (MC Kalcium, Stopit).
Kémiai védekezés a szürkerothadás ellen
A kémiai védekezéseket az időjárás függvényében, a kártétel szempontjából legkritikusabb növényfejlettségi állapotokra – virágzás, fürtzáródás, zsendülés, érés – kell időzíteni. Kifejezetten csapadékos, hűvös időjárású évjáratban fordulhat elő, hogy mind a három fejlettségben komoly a fertőzés veszélye (2010). Az eredményes védekezés alapfeltétele az okszerű szerválasztás, a permetezés(ek) jó időzítése, a megfelelő minőségben elvégzett kezelés. A szerválasztásnál figyelembe kell venni a fertőzési veszély nagyságát, a készítmény hatásmódját (kontakt, felszívódó vagy gázosodó), környezetvédelmi besorolását, a várakozási időt és a musterjedésre gyakorolt hatást.
Csapadékos időjárás esetén a virágzáskori védekezésekre a peronoszpóra, vagy lisztharmat elleni hatással is rendelkező kontakt, vagy felszívódó hatóanyagú készítményeket, kombinációkat részesítjük előnyben. Hazánkban nem jellemző virágzás idején a specifikus botríticidek alkalmazása, mert igen ritka a súlyos fürtbotrítisz-fertőzés.
Úgy gondolom, szükség van ennél a betegségnél szemléletváltásra a védekezési stratégiát illetően. Figyelembe véve a legújabb kutatási eredményeket – a virágzás idején, a bibén keresztül bekövetkező és az érés kezdetéig a bogyókban lappangó fertőzés kockázatát –, érdemes lenne a későbbi fertőzések megelőzése céljából már ekkor is nagyhatású, specifikus készítményt alkalmazni. Francia vizsgálati eredmények bizonyították, hogy a végső fürtfertőzöttség mértékére a virágzáskori kezelés van a legnagyobb hatással. Vizsgálataikban a virágzás idején végzett botrítisz elleni kezelés hatékonysága volt a legmagasabb (52 %), a fürtzáródáskorinak (30 %) és az érés idején (18%) végzettnek már csekélyebb eredményt biztosított.
Ennek ismeretében továbbra is kulcsfontosságú a közvetlen fürtzáródás előtti kezelés. Ezt a rothadásra kifejezetten érzékeny tömött fürtszerkezetű, vékony héjú fajtáknál, aszályos időjárás esetén se hagyjuk el, mert ekkor lehet utoljára tökéletesen bepermetezni a fürtök belsejét. A fürtzáródáskori és a zsendüléskori kezelésekre használhatók kontakthatóanyagok is (pl. folpet), de eredményesebben védekezhetünk a nagyhatású és hosszú hatástartamú speciális botrítisz elleni készítményekkel, mint például a boscalid (Cantus), a ciprodinil (Chorus 50 WG), a ciprodinil+fludioxonil (Switch 62,5 WG, Botrefin, Botrefin-Hobby), a pirimetanil (Mythos 30 SC, Pyrus 400 SC, Scala), a fenhexamid (Teldor 500 SC, Texio) és a fenpirazamin (Prolectus). Ez a permetezés legyen bármennyire költséges, a későbbiekben csapadékosra forduló időjárás esetén sokszorosan megtérülő befektetés lesz. Kifejezetten oltványelőállítás során használható a 8-hidroxi-quinolin (Bentanol).
Zsendülés, érés idején induló fertőzés ellen, csapadékos időjárás esetén, kulcsszerepe van a fürtökre való ablaknyitásnak, lelevelezésnek (ha még nem tettük meg). Termésmentő lehet a jól időzített ún. fürtzónás kezelés is (a várakozási idő szigorú figyelembevételével). Szomorú tény, hogy sok esetben nincs más választás, csak a halaszthatatlan ún. termésmentő szüret. Ez történt 2010-ben, 2014-ben és 2015-ben is.
A szürkerothadás elleni védekezés esetében rendkívül hangsúlyos a fungicid rezisztencia kérdése is. A Botrytis cinerea sokgazdás volta, nagy spóraképző hajlama miatt egyike a legmagasabb rezisztenciakockázattal rendelkező kórokozóknak. A populációk heterogén összetétele, változatos gazdanövényköre miatt hatványozottan gyorsabb a szerekkel szemben ellenálló egyedek kiszelektálódása, ezért nem véletlen, hogy a Botrytis cinerea esetében alakul ki a hatástalanság a legtöbb kultúrában és a legrövidebb idő alatt. Sajnos a szőlőbotrítisz esetében szinte megoldhatatlan a valódi értelemben vett megelőző védekezés. Jellemzőbb a fertőzés megtörténte utáni kezelés, amely viszont valódi melegágya a rezisztencia kialakulásnak. Fungicidrezisztencia miatt veszítettünk el több igen értékes hatóanyagcsoportot (pl. benzimidazolok, strobilurinok). A szőlőben jelenleg használható hatóanyagok többségénél is
magas a rezisztencia kialakulásának veszélye, ezért nagy figyelmet kell fordítani erre a tényre. Valljuk be, ha baj van, a termésmentés lázában könnyen megfeledkezünk a fenyegető rezisztencia kockázatról.
A rovat a Syngenta Kft. támogatásával jött létre.
(A teljes cikk a Bor és Piac magazin 2025/1. lapszámában jelent meg.)
szerző: Dr. Dula Bencéné növényvédelmi mikológus, szőlőtermelő
