Csepregi Pál a Szőlészeti Tanszék hajdani professzora születésének 100. évfordulóját ünnepeltük, aminek kapcsán elhangzott egy félig szakmai előadás, amiben az életrajzát mutatta be Varga Zsuzsanna Szőlészeti Tanszékvezető asszony, illetve a cikkeiből szemezgetett bemutatva, hogy milyen korszakalkotó életműve volt több irányban is a szakmában. A metszés, a fitotechnikák, a szőlőfajta ismeret, vagy akár az oktatásfejlesztés témakörében.
Ezután a család részéről Csepregi András, a fia emlékezett meg róla személyes hangvételben. Majd a család barátja, Zilai Zoltán, aki az örök társszerző, Zilai János fia, és akinek saját életében is fontos szerepet töltött be a professzor. Csepregi professzor a Szőlő-és Borkultúra Kht. rendezvényeinek kapcsán mindig meghallgatta Zoltán összefoglalóit, majd ezekre reflektálva elmondta szakmai véleményét. A megemlékezők sorát Dr. Kovács Tibor tarcali Kutatóintézet igazgatója zárta, aki mint tanítvány és volt kolléga hálával emlékezett meg a professzor úrról, aki jó tanárként pályára állította őt. Igazgató úr szavait idézve „Csepregi professzornak köszönheti szakmai sikerét”
A megemlékezést a MATE szőlészeti fotópályázatának a díjátadója zárta, ahol a Bor és Piac magazin különdíjat ajánlott fel Vaszily Zsolt: A Pátria levele című képnek (cikkünk nyitóképe)
Csepregi Pál 1924-ben született, így szerencsétlen módon a világháború alatt, 1943-ban végzett középiskolai tanulmányaival. Kitűnő bizonyítványt szerzett ekkor a Békéscsabai Mezőgazdasági Technikumban, 1948-ban szerezte meg a Kertészeti Egyetemen a diplomáját, ahonnan az útját külföldre vehette, mivel lehetősége nyílt Montpellierben gyakornoki pozíciót betölteni az ottani egyetemen. Két évet töltött ott, ahonnan hazaérkezve elkezdte a tanársegédi munkáját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem jogelődjén, ez lett tulajdonképpen sok névváltoztatással, sok-sok előrelépéssel, de az ő első és egyetlen hazai munkahelye. Számos kitüntetést, díjat kapott, rengeteg publikációja volt. Egyetemi doktori címét 1959-ben szerezte meg, „summa cum laude” minősítéssel, egyetemi tanári kinevezést pedig 1973-ban kapott. 1980-ban kapta meg a tudományok doktora tudományos fokozatot.
Korszakalkotó volt az ő munkássága, az ’50-es évek végén a csemegeszőlő-termesztésben is nagyon fontos anyagai – többek között egy könyv- jelentek meg. A ’60-as években erősebben ráállt a nagyüzemi szőlőtermesztés sajátosságaira, illetve a modernebb metszési technikák és fitotechnikai munkák kidolgozására, majd ezzel párhuzamosan a fajtaismeretben is folyamatosan újat és újat alkotott. Erre négy könyv, illetve számtalan publikáció a tanú. Munkájának megkoronázása „A szőlő metszése” című könyve, „A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei” című könyve és Zilai Jánossal közösen írt, a Szőlőfajta-ismeret és-használat című könyve.
Elmondhatjuk, hogy a ’90-es években már messze az élen járt abban, hogy a minőségi szőlőtermesztésre alkalmas metszésmódokat, illetve fajtaismereti tudást átadja a hallgatók számára. Nem utolsó sorban pedig Csepregi Pál kiállt a szőlőfajták nevének nagy kezdőbetűvel való írása mellett, amely véleményét lapunk is osztja és követi.
Munkatársunktól
