A Budapest Borfesztivál idén is tömegeket vonzott, és a választékban is izgalmas dolgokra lehetett bukkanni. Szubjektív élménybeszámoló, új kedvencek határon innen és túlról.
A több pultnál is kínált francia champagne-ok mellett (személyes kedvenc az elegáns és kiegyensúlyozott Taittinger Millésimé Magnum 2015) a hazaiak közül kiemelném a Pelle Tokaji Furmint nyerspezsgőt, ami bátran megállta a helyét a mezőnyben, valamint érdekességképpen a Brut Dargent márkát, amely magyar szőlőből készül Franciaországban palackos érleléssel, és alkoholmentes Chardonnay pezsgőt is kínál.
Szintén érdemes volt felkeresni az Ostoros standját, ahol a főborász, Soltész Gergő családnevét viselő prémium termékcsaládot is meg lehetett kóstolni. A Bukta Imre festményeivel díszített palackok közül a 2018-as Delelő Cuvée Superior (Cabernet Sauvignon, Merlot, Zweigelt) ízlett leginkább, de mindegyik tételben gyönyörű, porhanyós tanninokat élvezhettünk.
A határon túli magyar borászatok is nagy erőkkel képviseltették magukat. A 3 Folyó Völgye néven szövetségbe tömörült felvidéki pincészeteknél érdekes volt megfigyelni, hogy míg a Világi nagyon szép, fajtajelleges Rajnai rizlinget és Kékfrankost hozott, Bónáéknál sokkal inkább a terroir dominált – és nagy örömömre volt náluk Dunajt tartalmazó házasítás is. Kiemelném még a szerémségi Dukay borászat Kadarka Reserve-jét, ami a fajta rajongóinak nagy élményt tud okozni.
Az idei vendég Dél-Amerikából szinte felfoghatatlan választék érkezett, a brazil pezsgők mellett főleg olyan klasszikusok, mint a chilei Sauvignon Blanc (pl. Colome Altura Maxima) vagy az argentin Malbecek sora, amelyek közül kiemelkedett a Salentein Primus.
A NiCron/Bubicon standján pedig a jövőt illetően is megnyugodhattunk. A magyar találmány nitrogénezéssel segít csökkenteni a borok oldottoxigén-tartalmát, illetve szén-dioxid hozzáadásával habzóborok készítésére is alkalmas. Utóbbiakból lehetett kóstolni is náluk, például Mészáros Pálék New York Café számára készített roséját és néhány osztrák tételt is, személyes kedvencem azonban a Soós István Borászati Technikum és SZKI Sulifrizz névre hallgató bubis Zweigelt roséja volt, amelyet kis számban, teljesen kézimunkával készítettek és palackoztak, és valahonnan még szereznem kell belőle otthonra is.
Tudósított: Csillag Zoltán
Fotógaléria: Fábián Levente
