Csiszolt gyémántok Horváth Imrétől

A soproni Horváth Imre neve eddig feltehetően nem csengett túl ismerősnek még a borkedvelők számára sem. Viszont azok, akik követik az aktuális sikerlistákat, mostanában már felkapják a fejüket, ha a neve említésre kerül. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által szervezett idei Országos Borversenyen egyik borával szépen csillogó ezüst, egy másikkal vörösbor kategóriában Sopron Város Bora, nemrég 94 ponttal Nagy Arany érem  és a Győr-Moson-Sopron Vármegye legjobb vörösbora 2023 címet érdemelte ki.  Mindez a sok siker egy soproni illetőségű 3 hektár összterületű, BIO művelésű birtokról.

Idén májusban a Soproni borvidék legjobb borait bírálták el a Soproni Egyetem Ligneum Látogatóközpontjában szervezett borversenyen, amire 135 fajta borral neveztek a helyi borászok. Sopron Város Bora címet a város társadalmi zsűrije vörösbor kategóriában a Horváth Borászat Soproni Corvinus Cuvée 2017 -nek adományozta.

Horváth Imre borainak elismerései arra késztették szerkesztőségünket, hogy személyesen is utánanézzünk ennek a sikertörténetnek. Mint kiderült, Horváth Imre eredetileg közgazdasági végzettségű, ám a szőlőművelés, borkészítés annyira a vérében volt fiatal kora óta, hogy másoddiplomaként megszerezte a szőlész-borász szakmérnökit a budapesti Kertészeti Egyetemen, a mai MATÉ-n. Mintegy 40 éve kezdte el a borászkodást egy 3000 négyszögöles Pinot noir ültetvényen, majd később a kárpótlás során újabb területekre tudott szert tenni. Birtokát első sorban a Balfi dombságon alakította ki, de vannak területei a Virágvölgyben is.  A Kogl-dűlő,  a Bodner dűlő, a Weindengrund a legszebb fekvésű dűlői.

Birtokán három fehér szőlőfajtát telepített, gyakorlatilag mind a három ritka madárnak számított akkor a környéken. A Viogniert annak idején Gál Tibor tervezte népszervé tenni az országban, és Horváth Imre adott a külföldön is elismert szaktekintély véleményére. A Furmint valamikor elismert szőlő volt a Sopron-Ruszt-Pozsonyi borvidéken, ám ez a fajta itt teljesen kiszorult a tervgazdasági irányítás végnapjaira, ez így a második fehér fajta, amit visszahozni a borvidékre szép küldetésnek bizonyult. A harmadik pedig a Sárga muskotály, ami itt ugyancsak ritkaság számba megy.

Az ember valahogy úgy van vele, hogy ha soproni borokat készül kóstolni, a vörösökre akar koncentrálni, nem szentel elég figyelmet a fehérekre. Márpedig utólag különösen nyilvánvaló, hogy ezeknél a dolgozatoknál jobb lett volna még kissé elidőzni, annyira egyedi, különleges produkció mind a három.  Nyilván a vegyszermentes BIO ültetvénykezelés, meg a tökéletes pincemunka az oka, hogy ennyire szépen szólnak ezek a tételek. Nem találkoztunk még ennyire különleges Viognierrel az országban, licsis, kajszibarackos, őszibarackos, szofisztikált ízjegyei nem mindennapiak. A 2021-es Furmint egy évet érlelődött a hordóban, így a szép, Vilmos-körtés ízjegyeket némi fahéjasság színezi. A kellemesen visszafogott illatú, teljesen száraz, de igen gyümölcsös Sárga muskotály is az első vonalba sorolható a műfajban, tartályban érlelődött, hogy gyümölcsössége megmaradjon. Kár, hogy Guyot-művelésű Virágvölgyi területéből nemrég az autópálya-építés elvett egy nagyobb darabot. .

De minden rosszban van valami jó, az útépítés miatti földmunkák most láthatóvá tették az altalajt 6-7 méter mélységben. Így kiderült, hogy a termőréteg alatt agyagos talaj van, alatta szürke pala, legalul pedig fehér tengeri üledék. Ez a gazdag talajszerkezet sokat ad hozzá a borok vibráló izgalmasságához, mindennek tudatában már a borkezelés is céltudatosabbá válhat.

De eljött a pillanat, amikor poharakba került egy palack 2022-es Kékfrankos rozé tartalma, majd a vörösboros palackokból is előbújtak a dugók. A 2017-es esztendő különösen szép termést hozott Sopronban, a Kékfrankost 19,8-as mustfokkal szüretelték le. Erre a tételre ezért nagy gondot fordított a gazda, kéthetes héjon erjesztés előzte meg a préselést, melynek során már az almasav is lebomlott. 1000 literes kóracél tartályban kezdett érlelődni, majd 2 évet töltött tölgyfa hordóban, ezért fejlődött ennyire komplex nagy borrá, nem csoda hát, hogy 2022-ben Hegykő község borává választották. 2017-ben a Shiraz is nagyszerű termést hozott, ami 500 literes tölgyfa hordókban érlelődött, feketeribizkés, szedres, áfonyás ízjegyei teszik rendkívül megnyerővé. A 2017-es Cabernet Franc a 2022-es országos BIO borversenyen Champion-díjas lett, míg ugyancsak a tavalyi évben a Villányban rendezett Franc du Monde versenyen „Prémium Kategória”-nyertes lett. Na persze ez különösen megtisztelő elismerés, hiszen Michael Broadbent Villányra helyezte megjegyzését, mondván hogy ez a szőlőfajta itt talált rá természetes termőhelyére, így épp onnan elhozni ezt a díjat nem akármilyen elismerés!

A 2017-es Corvinus Cuvée Cabernet Franc  – Merlot házasítás, ami ugyancsak hozza az elismeréseket, ahol egyszer megjelenik. Bekerült a Winelovers által összeállított TOP 100 –ba, az Országos Borversenyen ezüstöt kapott, igazi nagy vörösbor-különlegesség, Sopron város Bora, mindez nem a véletlen műve.  Legutóbb pedig  94 ponttal Nagy Arany érem és a Győr-Moson-Sopron Vármegye legjobb vörösbora 2023 címet érdemelte ki. 

Horváth Imre ugyanolyan nagy gonddal műveli a szőlőt, mint ahogy aztán kezeli a borait. Csak elemi rezet és ként használ a permetezéshez, valamint narancsolajat.  A tőkék kondícióját is  természetes szerekkel növeli.  A szőlősorok közé magkeveréket vet. Nagy gondot fordít a kíméletes préselésre, az érlelésre pedig nem sajnálja az időt. Addig tartja a borokat hordóban, amíg szép bársonyosra érnek, legszebb formájukat elérik. A legvégén azt is megsúghatjuk, hogy most a legjobb lecsapni a Horváth-borműhely boraira, mielőtt még a hírnév túlságosan felkapná. Mert hogy van egy mester, aki szerény, lelkiismeretes, tökéletes szőlész-borász, ám egyszemélyes borászatában nincs PR szakember, így borai sokkal nagyszerűbbek, mint amilyen ismertek. Tehát kis pincészet, nagy borok, tökéletesre csiszolt gyémántok.

Dékány Tibor