Tizenkettő – egy tucat, ami mégis csak valami kisebbfajta jubileumnak is betudható! Márpedig idén épp tizenkettedszer került kiírásra a „Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka” pályázat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy pandémia ide – pandémia oda – eddig minden évben meg tudtuk szervezni ezt az izgalmas esemény-sorozatot. Bár Szekszárd a legszebb szőlőbirtokok vetélkedésében mindig is jól szerepelt, ez évben viszont kiemelkedően, hiszen 4 szekszárdi borászat is bekerült olvasóink szavazatai alapján a legjobb 9-be. Hogy kategóriánként pontosan mely birtokok kerültek a legszebbek közé, arról itt számoltunk be. A legszebbek legszebbjeit pedig szerkesztőségünk tagjaiból, valamint a MATE Szőlészeti és Borászati tanszékek professzoraiból, emeritus professzoraiból, valamint az előző évben nyertes birtokok vezetőiből álló zsűri látogatja sorra, hogy végül megállapítsuk a végső sorrendet. Idei második utazásunk során ismét Szekszárdra látogattunk a Heimann Családi Birtokhoz.
Heimann Zoltán a hazai borászat nagyformátumú egyénisége, a Szekszárdi Borvidék újjáélesztésének, megújulásának motorja már a rendszerváltás óta. Ő már a kezdetektől fogva tudta, hogy amit Villány meg tudott csinálni, azt Szekszárdnak is fel kell mutatnia, csak idő kérdése, hogy összekovácsolódjanak a borászok, kidolgozzák a saját koncepciójukat, és felépítsék borvidékük egyedi arculatát. Tudta, hogy ehhez kell a Kékfrankos, kell a Kadarka, kell a Bikavér és kellenek olyan sajátos, egyedi extrák, melyeknek kifejezetten itt volt hagyománya, mint akár a szekszárdi Fuxli. Munkájának eredménye hamarosan borainak minőségében jelent meg, aminek elismeréseképpen számos hazai és nemzetközi díjban részesült. A díjáradat özönében itt most elég ha csak a legfrissebbet említjük, legutóbb, 2023-ban övé lett a Borászok Borásza elismerés.
A Heimann Családi Birtok dombtetőre települt, egy szinte szakrális pontra, ami megkoronázza a tájat, és ahonnan ragyogó kilátás nyílik körbe-körbe, de elsősorban az Iván-völgy felé. Nem kétséges, hogy a mívesen kialakított háromszintes épület annyira a szívükhöz nőtt, hogy inkább helyben fejlesztették tovább vállalva a nehezen megközelíthetőség hátrányait, mintsem hogy valahol lent a völgyben újrakezdjék a történetet. Ide érkeztünk hát, a szurdik-úton keresztül, hogy körülnézzünk, vizsgálódjunk, kóstolgassunk. Bár 35. születésnapjára a birtok vezetését a Geisenheimben végzett, majd Montpellier-ben is mestervizsgázott ifjabb Heimann Zoltán vette át, azért látogatásunk alkalmával megtisztelt minket a pincészet alapítója azzal, hogy feleségével, Ágnes asszonnyal együtt fogadott bennünket.
Szerencsénk volt megismerkedni a birtok aktuális stábjával, Ivancsó Noémi szőlésszel, valamint Jenei Barnával, a birtok borászával. A borászat néhány nevezetes dűlőjén a szőlész, Ivancsó Noémi kalauzolt végig minket. Megtekintettük a Bati kereszt dűlőt, a Baranya-völgyet, az Iván-völgyet, végül a Porkoláb-völgyet, tetőt. Noémi egy valóságos energia-bomba, 2022 tavaszán érkezett Tokajból, és nem mindennapi lendülettel vette szárnyai alá a birtok szőlőállományát. Ez bizony embert próbáló feladat különösen ebben az évben, amikor a sok csapadék miatt elemi erővel támad a peronoszpóra, a lisztharmat, a feketerothadás. Még ott, ahol a permetezőszerek teljes skáláját bevetik ellenük, ott is legtöbb helyen alaposan megdézsmálta a termést. Nem így a Heimann-birtokon annak dacára, hogy a teljes ültetvényen BIO művelést alkalmaznak. Cél a jól kondicionált, betegségekkel szemben ellenállni képes ültetvények kialakítása. Persze aztán a szépen fejlődő szőlőrügyek még vonzanak egyéb kártevőket is, így Noémi most éppen a bagolylepke hernyóival vív többfrontos ütközetet. „Nálunk nem nyolc órában zajlik az élet” – mondja, és ezt nem könnyű megszervezni, hiszen akkor kell permetezni, amikor a betegség támad, a leghatékonyabb permetezés viszont az éjszakai, és ebben a szombat – vasárnap sem képezhet kivételt.
A pincében a borász Jenei Barna vezette végig a zsűri csapatát, aki Pannonhalmáról érkezett, Liptay Zsolt mellett tanulta ki gyakorlatban is a borászat minden csínját-bínját. Itt is tapasztalhattuk, hogy a Heimann-pincében csak egyetlen dolog fix, az állandó változás. A pár éve még ott álló, egyébként korszerű fakádak helyén ma belülről borkővel bevont betontartályok állnak, melyek jobb körülményeket biztosítanak a bennük zajló folyamatok véghezviteléhez. Mint Heimann Zoltán elmondta, az egyenként négy és fél tonnás tartályokat egyszerűbb volt Olaszországból Szekszárdra elszállítani, mint aztán a városból fel a hegyre.
Saját laboratóriumukban pontosan tudják ellenőrizni a folyamatokat, és a palackozást is saját palackozó soron végzik. A pincészet multispektrális borkészítését mi sem jellemzi érzékletesebben, minthogy az acéltartályos érlelés mellett van nagyhordós, kishordós, barik-hordós érlelés, továbbá egy egész pinceágban amfórás érlelés is. De mit ér az élet, ha nem hatja át a művészet – így aztán minden amforán egy-egy műalkotás díszlik, méghozzá olyan jeles kortárs festőművészektől, mint Bukta Imre, Dér Adrienn, Ef Zámbó,hogy csak a névsor elejéről említsük néhányukat.
A pincebejárást nem úszhatta meg a gazda anélkül, hogy a zsűriben lévő MATE-professzorok kíváncsiságának csillapítására ne mutatta volna be, hogyan fejlődik a bor a különféle tárolóedényekben, különös tekintettel az amfórákra. Így aztán már némi tapasztalatok megszerzését követően ülhettünk az asztalhoz egy kóstolóra. „Mi szeretnénk megmaradni a saját stílusunknál annak dacára, hogy jelenleg főként a pezsgő és a fehérborok jelentik a divatot” – vallja Heimann Zoltán, és ezt a vonalat tükrözték a bemutatott borok is.
A „Piros” Siller, a Heimann és Fiai márkanév alatt forgalmazott 2022-es Kadarka, valamint 2020-as Baranyavölgy dűlőből származó Kékfrankos egyaránt a helyi fajták és a termőhelyi adottságok legszebb megjelenítését bizonyítják. De ugyanerről szólnak a prémium tételek is, mint a 2020-as Merlot, vagy a szofisztikált házasítások, mint a város-, egyben a borvidék nevét, egyben a vöröst jelentő red szót is szellemes formában jelölő SXRd, vagy éppenséggel a borászat nagyágyúja, a Barbár, melybe a nagy nemzetközi fajták mellett némi hazai is „beszemtelenkedett”.
Mindenki másképp élte meg a covid-ostromának 3 évét. Heimannék úgy, hogy kidolgoztak egy új piaci stratégiát, melyben ifj. Heimann Zoltán kapcsolati tőkéjét is felhasználták. Persze ezek az összeköttetések, a személyes bizalom csak az első lépéseket jelenthetik, mert végül is a piacon természetesen csakis a borok minősége dönt. És ez a 3 éves kisebbfajta vészkorszak a Heimann-család számára azzal zárult, hogy megháromszorozták az exportjukat. Ebből talán az egész ország számára példamutató, hogy hálás piacot találtak Németországban a Kadarkájuk számára. Ha ezt a fajtát olyan szépen tudja egy pincészet bemutatni ahogy ők, akkor megszűnhet az a kishitűség, hogy ezt a tételt csak mi magyarok érthetjük meg igazán.
Ahogy már korábban is tettünk róla említést, a Heimann családnál a borkészítés mellett a művészet is hangsúlyosan van jelen, a borászat kóstolótermében éppen a jeles, Munkácsy-díjas salföldi grafikus-, és festőművész Somogyi Győző festményeit csodálhattuk végig. Kéthavonta új kiállítás teszi színessé, élvezetessé a terem atmoszféráját. De ezen kívül 100-120 fős dűlőtúrák, valamint nyaranta kertmozis vetítések teszik kompletté a Heimann-életérzést a kiváló borok mellett.
(beszámoló+fotók: DT)
