Imrehegyen, a Káptalani Majorban tartotta első nyilvános borbemutatóját a Keceli Gasztro és Bor Egyesület. A főszervezők Lajkó Gábor, az egyesület elnöke, valamint Farkas József, és Benyák Zoltán voltak. Az eredetileg baráti társaságként szerveződő csoportosulás kéthetente tart összejöveteleket egy keceli vendéglátó egységben, melyekre rendszerint tematikus borkóstolót szerveznek. Az 1992-ben indult, ma már 21 főre bővült társaság három évvel ezelőtt került hivatalos bejegyezésre, székhelyük is itt Imrehegyen, a Káptalani Majorban van. Az idei Márton-nap köré szervezett eseményen a társaság hat borásza ismertette meg újborait a közönséggel.
Az egykori „Borbarát” magazinban vezetett „Földalatti mennyország” c. rovatunkban az ország legszebb, és természetesen egyben legnagyobb méretű borospincéinek bemutatására vállalkoztunk Laposa József szerzőtársammal, a Laposa Pincészet későbbi alapítójával. Hajlamosak voltunk abban a kellemes hiedelemben ringatni magunkat, hogy az évek során bejártuk, és megismertük jelenlegi országhatárainkon belüli összes jelentős borospincét. Aztán most Imrehegyre érkezve kiderült, hogy mégse.
A hétvégén nekivágva az útnak Kecel-Imrehegy irányába, az ember abban reménykedhetett, hogy szép, tiszta, könnyed borokat kóstolhat kellemes társaságban. Az első döbbenetet az jelentette, amikor egy jelentéktelennek tűnő pincebejáraton lejutva a garaton, hatalmas térélmény tárult fel fényfüzérekkel díszített monumentális méretű, elegánsan berendezett belső terekkel, finom ízléssel kialakított terített asztalokkal. Ünnepi események részére nehéz lenne elképzelni ennél dekoratívabb belső kialakítást.
Az épület, ahol a Keceli Gasztro és Bor Egyesület tartott újévjárat kóstolót, voltaképpen a kalocsai káptalan egykori pincéje, ma műemlék épület. 1907-1914 között épült fel, az épület melletti területen zsellérházakat építettek, melyek lakói a káptalani papi birtok szőlőjében dolgoztak. A kor felfogásának megfelelően a pincét olyan nagyságúra építették, hogy abban kétévi termést képes legyen befogadni, olyan felszereléssel, annyi hordóval kellett ellátva, hogy azt a termésmennyiséget fel tudják dolgozni.
A monumentális káptalani pincében napjaikban már nem ászokhordók sorakoznak, hanem bankettek részére kialakított asztalok. Ez a fesztiválhangulatú belső tér adott elegáns helyszínt a Keceli Gasztro és Bor Egyesület hat tagja, név szerint Benyák Zoltán, Béla Zoltán, Csanádi Bálint, ifj. Herczeg Gábor, ifj. Hugyi László, valamint Minda Gábor évjáratkóstolójának. Márton nap környékén időszerű szemügyre venni a termést, ez történt Imrehegyen is.
A hat borász közül Benyák Zoltán történészként írta le az első köröket a borkészítés körül, friss diplomásként már konferenciát szervezett a bortermelés kultúrtörténeti aspektusának megközelítésében, kötetet szerkesztett, könyveket írt, és a Borigó magazin születésétől sok éven át főszerkesztőként segédkezett a hazai bor visszakapaszkodásában. Aztán egyszer csak – ahogyan Laposa József – úgy ő is elérkezettnek látta az időt arra, hogy megmutassa, miként képzeli el a gyakorlatban a minőségi borkészítést szülőföldjén. Benyák Zoltán főszerepet vállalt abban a nehéz küldetésben, hogy a kádárkorszakban lejáratott Kövidinkát ismét felmutassa, mint a térség egyik nagy-minőséget is produkálni képes őshonos fajtáját.
Béla Zoltán a keceli huszoneggyek legismertebb bortermelője. Elhozta a borait Kecskemétre akkor, amikor a főtéri Aranyhomok Szálloda adott otthont a Magyar Sommelier Bajnokság első fordulójának. Az általa akkor és ott bemutatott Pinot noir olyan emlékezetessé vált az eseményen részt vevő sommelierek körében, hogy borait azóta is kiemelt figyelem kíséri. Nem múlhat el olyan Szegedi Borfesztivál, hogy ne az ő standja legyen az egyik biztos célpont az eseményre látogató MASOSZ-delegáció részéről. Egy ilyen alkalommal kóstolt késői szüretelésű különlegessége elképesztő értékeket mutatatott, és termékei folyamatosan szépen szerepelnek a Bor és Piac bortesztjein is. Hogy ezt más is így látja, arra bizonyíték, hogy a 2020-as VinAgora Nemzetközi Borversenyről is aranyérmet vihetett haza.
Csanádi Bálint szőlőtermesztő – borász szakmérnök, akit két éve az év feltörekvő borász tehetségének választották Bács-Kiskun megyében. A Csanádi Szőlőbirtok oszlopos tagja, aki a helyi borkészítés hagyományait megtartva, de korszerű technológiai megoldásokkal párosítva iparkodik új szintre emelni. Ennek megfelelően leginkább reduktív feldolgozással tiszta és fajtakarakteres borokat készítenek, ami kiemeli az üde, gyümölcsös ízeket. A fehér fajták közül a Sauvignon Blanc áll legközelebb hozzá egzotikus ízjegyei miatt, míg a vörösborok közül a Kékfrankos a kedvence, aminek kóstolhattuk rozé változatát is.
Minda Gábor ez alkalommal kézműves borait mutatta be a szépszámú résztvevőnek. A szőlőfajták közül a Rizlingszilvánit favorizálja, de szépek voltak a bormustrán Generosa, Cserszegi fűszeres, Zweigelt tételei is. Ifj. Hugyi László sommelier–borász aki otthoni kis pincéjében tevékenykedik, 2020-ban 29 évesen a Kecel Város feltörekvő borásza címet nyerte el. Napjainkban a Vinartis Kft Nyugat-magyarországi területi képviselője, ugyancsak kézműves boraival jelent meg a kóstolón. A fehérek közül Irsai Olivért, Királyleánykát, Sauvignon Blanc-ot, míg a vörösök közül Merlot-ot, Kékfrankos Rosét, és Cabernet Franc-ot kóstolhattunk tőle. Ifj. Herczeg Gábor Her-Ritt Családi Szőlészet és Pincészet ígéretes ifjú keceli borásza, feleségével együtt a saját birtokukról származó könnyed, jóivású borokat mutatott be. Ezek közül Rajnai Rizlingjük, Irsai Olivérjük volt a leginkább emlékezetes.
Benyák Zoltán a Magyar Sommelier Szövetség elnökével, Slezsák Zoltánnal
A bormustrán 35-40 tétel került a poharakba, túlnyomóan a 2022-es évjáratból való könnyed fehérborok, rozék. Borkorcsolyaként a szervezők frissen sütött ciabattát kínáltak, különféle összetételű krémekkel, valamint házi készítésű birsalmasajttal. Grandiózus helyszín, szakértő, intelligens közönség, fesztiválhangulat, mindehhez később kiváló konyha, és folyamatosan jóivású, tiszta borok. Egy nagyon szép este csupa felemelő érzéssel. A keceli huszoneggyek megtalálták a megoldást a borkészítés és borfogyasztás közötti összhang megteremtésére. Mert ez a lényeg. Pár hete egy horvát grasavina mesterkurzuson hallhattuk az ottani idegenforgalmi központból érkezett előadótól, hogy Horvátország borból behozatalra szorul, ami azt jelenti, hogy kialakult egy olyan jóízlésű közösség, akik elsősorban nem vodkát, nem whiskyt, nem gint meg nem bizonytalan de divatos energia-mixeket isznak, hanem helyi bort. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni Michael Broadbent szavait is. Amikor meghívták Svájcba, és megkérték, mondjon boraikról véleményt, a neves brit borszakíró röviden így válaszolt: – Maguk olyan nagy minőségű borokat készítenek, hogy azt igyák is meg, mert megérdemlik.
Mert ez a megoldás. A szőlő felvásárlási ára akkor emelkedhetne nálunk is tisztességes, kifizetődő szintre, ha tartós kereslet mutatkozna a borok iránt. A mindent elsöpörni kész globalizációval, az országunkba is óriási médiatámogatással nyomuló zavaros összetételű italok terjedésével szemben úgy tudjuk felvenni a versenyt, ha természetközeli módon előállított, a helyi értékekre alapozott, tiszta, jóivású borokat állítunk elő, és annak értékeire felhívjuk a figyelmet, ha kinevelünk egy olyan közönséget, közösséget, akik mindezt értő módon tudják befogadni. Ez a lelkes kis csapat pedig Kecelen éppen ezt teszi. Csak tiszta szívvel drukkolni lehet nekik.
Ami ezen az estén megmutatkozott, azt leginkább egy szóval lehet jellemezni: minőség. Minőség a helyszín megválasztásában, az italokban, ételekben, minőség az intelligens közönségben, a bemutató színvonalában.
Dékány Tibor
fotók: Bakos Veronika /Stúdió Bakos/
