Egy gyakorlott sommelier borértékelés során már a poharában lévő bor illatából besorolja a kóstolt tételt úgy plusz-mínusz 2-3 pont eltéréssel a maga helyére. Az ital, élelmiszer fogyasztásának szempontjából meghatározó annak szaga, illata, hiszen így állapítjuk meg, hogy valami gusztusos-e, illetve mennyire az. Hogy mindennapi kenyerünk illata milyen élményt nyújthat, arra akkor csodálkozhatunk rá, ha magunk készítjük, magunk sütjük!
Lassanként megszokjuk, hogy életformánkat teljesen át kell alakítanunk a karantén-lét körülményeinek megfelelően, és valahol már azt is sejtjük, hogy erre hosszú-távra kell berendelkezzünk. Bizonyos dolgokról le kell ugyan mondanunk, de ez talán lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat kiteljesítsük, színesebbé tegyük. Mi, borkedvelők szerencsére nem kell lemondjunk borivási szokásainkról, és talán még teljesebbé is tehetjük, ha több figyelmet tanúsítunk az étel-bor párosításainkra.
Nekünk, európai kultúrkörben élőknek természetes, hogy a bor első számú társa a kenyér. Erre tanít minket a könyvek könyve, a biblia, ez az eucharisztia alapja is egyben, és most több időnk, több lehetőségünk van arra, hogy a kiválasztott borunkhoz akár saját kenyeret készítsünk. Én is ezt tettem, és javaslom mindenkinek. Nemrég véletlenül láttuk az egyik TV-programban ahogy egy pék elmagyarázza, hogyan készül a kovász, és kedvet kaptunk elkészítéséhez. Nem ördöngösség, ahogy az ember gondolná, sőt ezekben az időkben éppen hogy jó rendszeres program, mivel naponta hozzávetőleg egyazon időben kell vele foglalkozni egy kicsit. Semmi extra nem kell hozzá, kis liszt, kis víz, kicsit hozzáadunk, kicsit elveszünk, naponta „etetjük”.
A friss kenyér élményt nyújt szemünknek, szaglószerveinknek még mielőtt megízlelnénk
Vagy egy hétnyi dédelgetést követően neki is lehet fogni az első kenyér sütésének. Korábban már készítettem kenyeret, akkoriban kenyérsütő géppel és élesztővel, most hát elkészült általam az első kenyér kovásszal és sütőben. Biztos vagyok benne, hogy aki rászánja magát, az nem bánja meg. Internetről sokféle kenyér-receptet lehívhatunk, nekem egy kovászos-joghurtos változat tetszett meg, azt készítettük el. A tészta gyúrását akár jóleső kéztornának is felfoghatjuk, élvezet markolászni, gyúrni, alakítani az anyagot.
A család apraját-nagyját lenyűgözi az új kenyér élménye
Ami viszont egészen egyedi, az a sülő kenyér illat-élménye! El tudjuk képzelni hogy egy borral anélkül ismerkedjünk meg, hogy előtte hosszan élveznénk illatát? Körülbelül ilyen az, amikor kész, boltban vásárolt kenyeret fogyasztunk a bor mellé. Ahogy sül a kenyér, folyamatosan betölti először csak a konyhát, aztán a környező tereket is illatával. Ahogy terjeng az illat, az ember már alig várja a pillanatot, hogy kiemelje a sütőből, kézbe vehesse, megszegje, később megízlelje. Annyira csodás a zamata egy friss, illatos kenyérnek, hogy eltörpül mellette a kérdés, mit tegyünk rá? A kenyér főszereplővé válik, elég csak hozzá valami vaj, esetleg sajt, ami nem nyomja agyon az ízét. Ma már elképesztően remek teflon-szerű bevonatokkal rendelkező tepsiket, sütő-formákat lehet kapni, amiből szinte kipattan a kész kenyér!
Aki maga készíti a kovászt, maga gyúrja, maga süti, az rácsodálkozhat, mekkora élményt jelent egy saját kenyér elkészítése! Most van hozzá idő, ne féljünk hát belevágni, a saját kenyér mellett a frissen kibontott palack rozé még teljesebb élményt nyújt! Aki ezt egyszer kipróbálja, biztos hogy nem bánja meg és rákattan!
Dékány Tibor
