Az ausztrál Yellow Tail borok történetét mindannyian ismerjük. A szicíliai bevándorló, Filippo Casella és fia, John által indított olcsó és vidám stílusú márka egészen a kétezres évek elejéig felfelé ívelt, valamint az ország bortermelői identitására is nagy hatással volt. A márkautánzások azonban megmaradtak a képi anyag másolásánál, a borok minősége nem hozta az eredeti szintet. Ausztráliának nem sikerült erős imázst létrehoznia a prémium borok között.
Ausztrália minőségi az elmúlt 15 évben megpróbálta elfeledtetni ezt a rossz bemutatkozást. Ausztráliának, mint sok országnak, van egy hazai borágazata, amely változatosabb és érdekesebb, mint a világszerte ismert. „Rendkívül büszkék vagyunk a tasmán pezsgőre, a rizlingborainkra, a chardonnay-inkre, a rozéinkra és a pinot noirjainkra” – nyilatkozta Nicholas Crampton,, a Woods Crampton borásza.
A Wine Australia legfrissebb adatai szerint 2018-ban az export 10 százalékkal nőtt több kulcsfontosságú piacon is, köztük Északkelet-Ázsiában, Európában és Délkelet-Ázsiában. Jelentős értéknövekedést tapasztaltak Kínában, Kanadában és Új-Zélandon, bár Ausztrália továbbra sem sikeres az Egyesült Államokban. „Ezek a számok erős nemzetközi keresletet mutatnak, és rávilágítanak arra, hogy az ausztrál borexportőrök szorgalmasan dolgoztak a nemzetközi piacok fejlesztése és fenntartása érdekében” ‒ mondta Andreas Clark, a Wine Australia vezérigazgatója. „Ez a kereslet szinte minden árszakaszon növekedett.”
A prémium borok azonban nem követik az összesített tendenciát. A 200 dollár feletti borok exportja 2018-ban 7 százalékkal csökkent. Ausztrália az újabb piacokon, például Kínában próbál terjeszkedni, de közben a nyugati piacokra nem tud betörni shirazával és cabernetével. Az eladásokra természetesen a politika is hatással van. „Az ausztrál export Kínában való növekedése a Kínába irányuló amerikai borok 15 százalékos áremelkedését indították el 2018 áprilisában” ‒ állítja a hongkongi sommelier, John Chan. Peter Mitchell MW borkereskedő tapasztalata szerint a prémium ausztrál márkákkal kapcsolatban a kereslet változatlan maradt. „Nem hiszem, hogy Ausztrália megfordította a képét…még mindig úgy vélem, hogy sok mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fogyasztók értékelhessék, milyen ragyogóan öregszenek ezek a csúcsborok (sok esetben jobbak, mint az európai társaik), de az érett állomány rendelkezésre állásának hiánya súlyosan akadályozza ezt.”
Cedric Nicaise, a New York-i Eleven Madison Park hotel borászati vezetője azt állítja, hogy az ausztrál borok kulturális eltolódása van, amit a fogyasztók tudomásul vesznek. Úgy vette észre például, hogy New Yorkban a syrahnak komoly kereslete van. A Wine Australia legújabb adatainak elemzése azt mutatja, hogy a pinot noir és a viognier / roussanne exportja meredeken emelkedett, és biztató jelei voltak annak, hogy a sokféleség üzenete a fogyasztói gondolkodásmódra is kiterjed ‒ legalábbis a minőségi bor piacán.
Nicholas Crampton, a Woods Crampton borásza azt állítja, hogy mivel több pincészet a „megfizethető luxusra” helyezi a hangsúlyt, az Ausztrália olcsó és vidám képe tovább gyengül. „Azt hiszem, egyre inkább felfedezzük a jövőt a nem olcsó tételekben, valamint kiváló teljesítményt és értéket tudunk biztosítani a mainstream prémium [Ausztráliában a 15-30 dolláros] szegmensben” ‒ mondja Crampton. Katie MacAulay, az Oatley Vineyards egyesült királysági üzleti fejlesztési vezetője szerint pedig a 40-50 dolláros ausztrál borok piaca nőtt az utóbbi időben. John Chapman, az Oxford Wine Company működési igazgatója is az ausztrál prémium borok növekedéséről számol be; a Grange, Grace és Klonakilla borok mindig is ott voltak a szegmensben, de manapság a kis pincészetek minőségi borai is kelendők.
Mindazonáltal, miközben a kereskedelmet a „mainstream prémium” ausztrál borra adott válaszok ösztönzik, kevesen tagadják, hogy ezek a drága címkézésű borok küzdenek a prémium kategóriába kerülésért. Az lesz a fő kihívás a termelők és a vásárlók számára az elkövetkező öt évben, hogy meggyőzzék a nagyobb fogyasztói köröket, hogy a drága ausztrál bor minőségben is igazolja az árcéduláját.
Mitchell MW azt állítja, hogy mivel Ausztrália legendás shiraz és cabernet borainak legalább 20 évig tartott, hogy felfedjék a valódi minőségüket, az érett állomány hiánya a piacon beszennyezi a hírnevüket. „Azt tanácsolom, hogy minél több influencert (sommeliert, újságírót stb.) szerezzünk, hogy a borok érettségét tesztelje” ‒ javasolja a borkereskedő.
Közben Christine Parkinson, Hakkasan Csoport borászati vezetője úgy véli, hogy nagyobb iparági besorolásra van szükség, és hogy Ausztráliában a formális hierarchia teljes hiánya a szuper prémium borokat nem támogatta. „Mindig úgy gondoltam, hogy a Langton osztályozását jobban fel lehet használni ‒ végül is, az osztályozás nagyszerű eszköz volt Bordeaux-ban” ‒ mondja. „Azt is gondolom, hogy a fajta címkéje, amely már erős volt a belépési szinten, lehet, hogy a prémium és szuper prémium borok közt a hátulsó mezőnyben elfoglalhatják helyüket. Talán itt az ideje, hogy a régiók kiemeljék a legmagasabb szintű csúcsboraikat?”
Összefoglalva azonban nyilvánvaló, hogy legalább rövid- és középtávon Ausztrália ikonikus borai valószínűleg a továbbiakban is a piac kis részét fedik csak le a vendéglátásban és a kiskereskedelemben, legalábbis Európában és az Egyesült Államokban. A középkategóriás ausztrál borimport növekedése azonban egy jó hír, a fenti nehézségek után az ausztrál borok úgy tűnik, hogy a fogyasztók vásárlási kedvét és érdeklődését vissza tudják szerezni. Sok minden attól függ, hogy a kereskedelem készen áll-e arra, hogy jobban összedolgozzon a termelőkkel e kiváló, jellegzetes borok népszerűsítése érdekében.
(Forrás: James Lawrence, Wine-searcher, Kép: Yellow Tail Twitter)
