Talán összes birtoklátogatásunk közül a pannonhalmi hozta a legtöbb meglepetést. A jelek szerint ezen az emblematikus dombtetőn mindig történik valami izgalmas.
A pannonhalmi bencés apátság magától értetődően foglalkozott szőlőtelepítéssel, és hozta létre borászatát lenn a faluban. Ora et labora, vagyis imádkozz és dolgozz, ez vezérli azokat, akik már több, mint ezer éve tevékenykednek Szent Márton hegyén Pannonhalmán. Géza fejedelem 996-ban telepített le szerzeteseket Pannónia Szent Hegyén, a Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint Európa kultúrájának keleti védállása lett. Falai még őrzik Szent István királyunk itteni látogatásainak emlékét.
A bencések már az apátság építésével párhuzamosan telepítették el a szőlőt, építették ki az apátság szőlőbirtokát. Pannónia szent hegye jó körülményeket adott a szőlő-, és borkultúra elterjedéséhez, a XIII. századi Albeus-féle összeíró levél húsz jelentős szőlőbirtokról ad számot a környéken. A szőlészkedés, a bor kezelése a bencés szerzetesek mindennapos tevékenykedéseinek sorába tartozott évszázadokon keresztül. Itt készültek talán a legprecízebb naplóbejegyzések éghajlatról, és a legalaposabb kimutatások a borok kezeléséről, állapotáról, mennyiségéről. Mindez a gondos pincemunka még lenn a faluban történt, az apátság eredeti nagypincéjében.
A pincét a birtokkal együtt államosították a világháborút követően, majd a rendszerváltást követően, amikor az apátság megkezdte a régi szőlőterületek visszavásárlását, a birtokhoz tartozó pincét már nem tudták visszavásárolni, annyira felfújták az árát az új tulajdonosok, hogy célszerűbbnek tűnt egy újat létrehozni. Az új borászat Gál Tibor iránymutatása mellett 2003-ban fel is épült, ezt követően még 2008-ban új palackos és hordós érlelőtérrel bővült, és azóta is a korszerű, gravitációs eljárásra alapozott pincetechnológia emblematikus építményeként ismert.
Most azonban nem itt beszéltük meg a randevút Illés Tamással, a pincészet marketing-, és kereskedelmi igazgatójával, hanem lent, az eredeti pincészeti központnál. Történt ugyanis, hogy az apátság nemrég csak visszavásárolta egy elfogadható összegért az eredeti pincészetét lent Pannonhalma főterénél. Hihetetlen, hogy ezt a lepukkant, tönkrement hordókkal telerakott, dohos levegőjű pincerendszert milyen gyorsan tudták átalakítani, építészetileg kipofozni, korszerű szellőztető rendszerrel a levegő folyamatos cirkulációját megoldani, és kialakítani benne egy alapos, sokoldalú, helyenként interaktív elemekkel tarkított múzeumot. Ez a múzeum bemutatja az apátság mindennapjait, különös tekintettel az egyházi szőlészetre és borkészítésre, de ezen túlmenően a borászattal kapcsolatos alapvető ismeretekből is ízelítőt ad. A pincemúzeum mellett új cukrászda is nyílt, amely produktumaiban felhasználja az apátság által termelt gyógynövényeket, és fűszereket.
A borok kóstolására már fent, az Apátsági Pincészet központi kóstolótermében került sor. Bár a pincemúzeumban annyit időztünk, hogy csak épp csemegéztünk a pincészet legszebb palackjaiból. Nem hagyhattuk ki persze a Heminát meg a fenséges Rajnai Rizlinget a fehérek közül, hogy aztán ráforduljunk a vörösökre, megkóstolva a Pinot Noirt, meg az Infusio-t. Csak azt állapíttattuk meg, hogy az apátsági pincészet borai ha lehet, még meggyőzőbbek, mint korábban, a fejlődés töretlen, és különösen a Rajnai Rizling, valamint a Pinot Noir esetében a hazai csúcsot jelentik.
