A napokban zárult le a borbírálat a világ legnagyobb hivatalos borversenyén, az AWC Vienna International Wine Challenge-en. A rendezvényről Rabcsánszki Laura és Molnár Levente nemzetközi borbírálók számolnak be.
A nemzetközi borversenyek világában immár 15 éve mértékadónak számító AWC Vienna, idén is közel 13.000 borminta megmérettetésének adott színhelyet. Évről évre rekord mennyiségű bortétellel szavaznak a termelők egyre nagyobb bizalmat ennek a borversenynek. Idén 40 nemzet közel 2000 borászata mérhette össze tehetségét és szakképzettségét a nemzetközi mezőnyben. Természetesen a fogyasztók kegyeiért való versengésben a sikerességnek számos összetevője van, azonban mindenképpen fontos építőkockának számít manapság a fogyasztói hitelesség építményében a nemzetközi borbírálók elismerő véleménye is. Egy ilyen nagy formátumú versenyen ugyanakkor legalább olyan nagy öröm versenyzőként részt venni, mint amilyen megtiszteltetés bírálói munkával hozzájárulni a rendezvény lebonyolításához. Pillantsunk kicsit a kulisszák mögé, lássuk a borversenyt borbírálói szemüvegen keresztül!
Érdemes tudni, hogy a bírálat ezen a borversenyen több körben zajlik, amelyből az első kör 10 napig tart. Ez idő alatt valamennyi bor egyszeri bírálata megtörténik. Idén az első körös bírálat augusztus végén zárult le, és a napokban véget ért a második körös bírálat is. A második körben az aranyérmes borok újrakóstolása történik, amelyek közül a kategóriagyőzteseket és a trófeanyerteseket választja ki a szakértő zsűri.
A szabályok kapcsán általánosságban azt kell kiemelni, hogy 38 kategóriában nevezhetőek a borok. Ezek a kategóriák a nemzetközi versenyeken bevett fehér-rosé-vörös-pezsgő kategóriáknál jóval részletesebbek, így ez lényegében az AWC Vienna borverseny védjegyének számít. Számos fajta külön kerül bírálatra fehér- és vörösborokból, továbbá még fajtán belül is a 13 alk. % fölötti és az alatti borok külön alkategóriákba kerülnek. A fajtakategóriákban természetesen elsősorban világfajták (Pinot Gris, Chadronnay, Cabernet Savignon stb.) szerepelnek, de az osztrák helyszín jogán számos helyben közkedvelt fajta is felkerült a kategória-választékba (Silvaner, Grüner Veltliner, Riesling, St. Laurent stb.). Továbbá az osztrák szervezők más nemzetek világhírű fajtáit is felvették a kategóriák listájára (Tempranillo, Sangiovese stb.), azonban magyar fajtaborok a csak a „gyűjtőkategóriában” indíthatók (Sortenvielfalt).
A bírálat szigorú szabályok szerint 5-7 fős bizottságokban, a borok címkéjének felfedése nélkül, teljes csöndben, elszeparált boxokban zajlik minden nap 9 és 16 óra között. Minden nap 6 kategóriát bírál egy-egy bizottság, kategóriánként 20-30 tétel szerepel. Az egyes kategóriák bírálata közötti 10 perces szünet alatt van lehetőség az ízlelőbimbók felfrissítésére. Kinek-kinek megvan a maga jól bevált módszere a frissítésre: valaki kávét fogyaszt a szünetekben, más ropogtatnivalóval semlegesít. Sajátos módja még a frissítésnek a déli krumplis Schnitzel mellé a pikoló sör fogyasztása, amit magunk sem mertünk kipróbálni, és csak a legtapasztaltabbaknak tudjuk ajánlani. A bírálók sorában számos európai országból érkeznek meghívottak, akik között egy maroknyi magyar bíráló küldöttség képviseltette magát idén is.
Az eredményhirdetésre és a díjkiosztó gálára október végéig kell várni, de az alábbiakban előzetesen – a végeredmények ismerete nélkül – megosztunk néhány személyes benyomást, amelyet e cikk írói a bírálat során szereztek.
Az AWC Viennán a borbírálók poharába általában jó vagy kiváló minőségű borok kerülnek. Minden versenyen vannak természetesen olyan tételek, amelyek után módszeresen és percekig kell öblíteni a kóstolópoharat, hogy a borhiba ne rontsa el a soron következő tétel is, de ezen a versenyen nagyon ritka volt az ilyen szinten hibás tétel.
Szintén megfigyelhető volt, hogy a bírált tételek túlnyomó többsége tartályos/reduktív elkészítésű. Igaz volt ez az egészen friss, könnyed stílusú bortípusokra (pl. Rosék, Traminik, Riesling Silvanerek, Grüner Veltlinerek), a komolyabb, testes fehérekre (pl. Riesling, Chardonnay) és a fehér házasításokra is, de a vörös tételeknél is meg lehetett ezt a tendenciát figyelni (pl. Pinot Noir, vegyes fajtájú vörösek). A kifejezetten hordós tételek a reduktív borok sorában a jelen cikk íróinak álláspontja szerint a bírálat üde színfoltjai voltak. Más bírálók azonban a hordós tételeket a fehérborok versenyében egyértelműen a verseny mellékszereplőinek tekintették. Ez az álláspontjuk pedig az értékelésben is visszatükröződött. A komoly vörösek természetesen kivételt jelentettek ez alól: ezek esetében ugyanis a bírálók körében egybehangzó elvárásként fogalmazódik meg a markáns hordós érlelési jegyek jelenléte ízben és illatban.
A korábbi évekhez hasonlóan most is érzékelhető volta a „savak egyeduralma”. A savasabb tételek (mégha zöldesebb karaktert is mutattak) a maguk egyenes vonalú és jól érthető szerkezetével egyértelműen jobb eredménnyel zárták a bírálatot, mint akár az érettebb, déligyümölcsös jegyeket mutató, alacsonyabb savú borok. Több, más nemzetből is érkező bíráló kollégának egyöntetű visszajelzése alapján azonban a Rajnai Rizlingek kategóriája volt a száraz fehérek között a legerősebb. A vörösek versenyében ugyanakkor a reserva kategóriában (5 évnél idősebb borok) találták meg jelen cikk írói a legértékesebb tételeket. Ebben a kategóriában egészen 93 pontig emelkedtek a pontszámok.
Ugyanakkor be kell, hogy valljuk, az édes borok és a pezsgők kategóriájának bírálatát követően is hiányérzettel kellett felállnunk a bírálói asztaltól. A késői szüretelésű borok általában cukor(túl)hangsúlyosak voltak, míg a pezsgők között zavaró technológia hibák is felütötték a fejüket. Épp ebben a két kategóriában gondolják a jelen cikk írói, hogy a magyar termelők szép sikereket tudnának elérni és akár az erős nemzetközi mezőnyt is zavarba tudnák hozni.
Összességében elmondható, hogy az AWC Vienna méltán az egyik legelismertebb borértékelő világverseny. Az évente stabilan kimagasló számú bortétel már önmagában is jelzi, hogy a bortermelők nagy bizalommal fordulnak e világverseny felé. Sajnos a magyar nevezők száma még mindig elmarad a más nemzetközi borversenyekkel való összevetésben, de számítani lehet arra, hogy ez a tendencia megváltozhat. Ugyanis osztrák szomszédaink szakértelme és szervezésbeli profizmusa garancia arra, hogy a bortételek egyenlő és tisztességes versenyben mérettessenek meg. A bírálat kapcsán pedig jelen cikk írói is meg tudják erősítik: a teljes pártatlanság ezen a versenyen vitán felül áll.
A díjkiosztó gálára idén október 29-én fog sor kerülni, amiről a korábbi éveknek megfelelően, részletesen beszámolunk.
