A Kopár dűlő manapság a Szársomlyó hegy (régi neve Harsányhegye), illetve szőlőhegy déli-délnyugati részét képezi, és a villányi borvidék ikonikus termőhelye. A múltban a középkori eredetű Szársomlyó (mai népies nevén Ördögszántotta-hegy) földrajzi hegynevet több elnevezéssel illették. Ugyanakkor a történeti kutatások szemszögéből a Kopár szőlőhegy sajnálatos mód nem tartozott Magyarország legismertebb szőlőhegyei közé. Ennek oka az, hogy viszonylagosan nagyon kevés adat maradt fenn a múltjáról. Jóllehet szőlőtermesztés tekintetében eredete visszanyúlik egészen az ókorba.
A Nagyharsány és Villány határában található Kopáron már egyöntetűen a római korszak óta műveltek szőlőt. Az i. sz. 3. században az úgynevezett katonacsászárok korszakában, a pannóniai származású Probus (276−282) uralkodása idején már bizonyítottan virágzó szőlőkultúra létezett és ez az időszak a népvándorlások idejéig eltartott. Ezt követően mintegy 500 éven keresztül a szőlőkultúra a régióban nem létezett.
A Honfoglalás korában, illetve a korai Árpádok uralkodása idején a hegy fontos stratégiai helyzete miatt katonáskodó elemeket, zömében ó-török (türk) eredetű kabarokat és oguzokat (vagy más néven úzokat) telepítettek le a magyar fejedelmek és uralkodók. Ugyanis a hegy mellett haladt el Budát a Szerémséggel összekötő országút. Vélhetően ezek az ó-török ajkú népek a Kaukázus északi lábánál fekvő őshazájukból hozták magukkal szőlőkultúrájukat. Az első konkrétan a szőlőművelésre utaló nyom pedig az Árpád-korban keletkezett. 1231-ben Kálmán szlavón herceg engedélyezte a valkóvári (ma Vukovár Horvátországban) magyar német és szláv (horvát) ajkú telepeseknek, hogy szőlőtelepítés céljából a Harsányhegy déli oldalán erdő- és bozótirtást végezzenek.
A 1241-1242. évi tatárjárást követően IV. Béla (1236-1270) király országszerte rengeteg erősség építésébe kezdett, és erre sarkallta a magyar nemességet is. Nagyharsányt és Villányt 1249-ben a Siklósy nembéli Miklós grófnak adományozta, aki ekkor a Szársomlyó hegyen (Zarsomleu, vagy Sarsumlu néven) vár építésébe kezdett. Azt is tudjuk, hogy ekkor a hegy déli lejtőin, − vélhetően valkóvári vendégnépek munkájának köszönhetően − már szőlők díszlettek. Sőt a Szársomlyót Várhegynek is nevezeték az írott források (Varhegh, Warheghie formákban).
Kopár
A mai Kopár szőlőhegy birtoklásában igen fontos fordulatot jelentett a Mecsekben lévő bajcsi Mindenszentek tiszteletére felszentelt pálos kolostor alapítása. A kolostort minden valószínűség szerint a Siklósy nembéli Miklós gróf fia, Gyula alapította 1255 körül.
Az egyetlen magyar alapítású és Boldog Özséb kanonok által létrehozott szerzetesrend szerepe a magyar szőlő- és borkultúra felvirágoztatásban vitathatatlan. Ugyanis a késő Árpád-kor és az Anjou-kor uralkodóitól olyan kiváltságokat kapott a szerzetesrend, hogy adómentességet élveztek minden megtermelt szőlő és bor után. Ez a pálosokat országszerte újabb és újabb szőlőtelepítésekre ösztönözte. Ugyanez a helyzet állt elő a bajcsi pálosokkal kapcsolatban is. Tudniillik 1282-ben és 1284-ben a Siklósy családtól a mai Szársomlyó déli és nyugati oldalán szőlőket, erdősségeket, legelőket, gyümölcsösöket és malmokat kaptak, és ami után nem kellett adózniuk. Sőt a pálosok szőlői még tovább terebélyesedtek a mai Kopár elődjén. Ez annak volt köszönhető, hogy a pálosok újabb szőlőterületeket vásároltak, illetve a helyi lakosoktól úgynevezett kegyes adományként kaptak szőlőket. Ez utóbbi pontosan azt jelentette, hogy egy adott nemes, jobbágy vagy városi polgár lelki üdvössége érdekében úgy rendelkezett, hogy halála esetén az ő szőlőjét az adott kolostorra hagyta.
Az 1367-ben készült birtoklevél szerint a nagyharsányi Szársomlyó, vagy akkori nevén Harsányi-hegy (in monte Harsanheghie) déli lejtőin virágzó szőlőkultúra volt. Sőt ekkortól a hegyet egyszerűen csak Szárhegynek (Zarhegh, Zarheghie, Zarhegie) is nevezték a források. Ekkor a nagyharsányi plébánosnak, a pécsi püspöknek, a pécsváradi bencés apátságnak, a bajcsi pálosoknak illetve a Siklósy családnak voltak ott kiterjedt szőlőbirtokai. A 14. század legvégén a Siklósy család kegyvesztett lett, majd csakhamar kihalt. Birtokai a királyra, Luxemburg Zsigmondra (1387-1437) szálltak a 15. század elején. Majd 1402 körül a király hívének, a szlavónai horvát származású Gorjanski, vagy ismertebb családnevén Garay Miklós nádornak adományozta a nagyharsányi váruradalmat minden ingóságával együtt. Így a pálosok szomszédságba kerültek a nagytekintélyű főúri családdal, és csakhamar összetűzésbe is kerültek Garay Miklóssal, mivel egyrészt el akarta kobozni szőlőiket, másrészt meg is akarta azokat adóztatni. Ezért a pálosok a pécsi káptalanhoz, mint az ügyben illetékes jogi szervhez fordultak jogorvoslatért. Az 1410-ben készült okirat szerint a per során a pálosok egy 1284. esztendőre dokumentumot mutattak be a káptalan képviselői előtt, amely szerint a Szársomlyó, vagy Harsányi hegy déli lejtőjén fekvő szőlők mindig is az ő birtokukat képezték, ami után nem kellett adót fizetniük. Ráadásul arra is külön kitértek, hogy a pálosok maguk is telepítettek ott szőlőket. Ezzel a Garay család elvesztette a pert. Ugyanakkor a bajcsi pálosoknak nem volt mindig ilyen feszült a viszonya a Garay famíliával. Erről tanúskodik az is, hogy 1430-ban Garay János özvegye jelentős nagyharsányi és tótfalui szőlőket ajándékozott kegyes adományként a bajcsi pálos kolostor számára.
A Garay család I. Mátyás (1458-1490) uralkodásakor, 1461-ben kegyvesztett lett, és birtokainak jelentős részét a király elkobozta. Ez történt a nagyharsányi uradalommal is, amely tulajdonképpen a siklósi váruradalomnak volt alárendelve. Ugyanakkor a család utolsó tagja, Garay Jób 1480 körül még Karaszó (ma Karasica) folyón lévő vízimalmokat, és szőlőket adományozott a bajcsi pálosoknak a mai Kopár területén. 1481-ben Garay család főága kihalt, és megmaradt birtokai az udvarra szálltak. Nem sokkal később I. Mátyás király az Abaúj vármegyei szász eredetű Perényi főúri családnak adományozta a siklósi és a nagyharsányi váruradalmakat. A Perényiek lényegében a Szársomlyó déli részén zavartalanul birtokolták az egykori Garay szőlőket, és 1526-ig jó szomszédi viszony tartottak fenn a bajcsi pálosokkal.
Az 1526. évi mohácsi vészt követően az oszmán-törökök nem okoztak komoly pusztítást a nagyharsányi szőlőkben. Ekkor már szerepelt a Kopár szőlő elnevezés is, amely tulajdonképpen a Szársomlyó nevének egyik változata volt. Azonban a protestantizmus elterjedése igencsak háttérbe szorította a pálosokat. Ugyanis a Perényi család az 1520-as években támogatta a hitújítást, különösen annak a lutheri változatát. Emiatt a család önkényesen szőlőbirtok foglalásokba kezdett a mai Kopár szőlő, vagy dűlő elődjén, aminek a pécsi püspökség, a nagyharsányi plébánia és a bajcsi pálosok látták a kárát. Emiatt a bajcsi pálos kolostor hanyatlásnak indult. Az utolsó adatok 1542-ből állnak rendelkezésre az egyre csökkenő nagyharsányi, tótfalui és villányi szőlőbirtokaikról. A végső kegyelemdöfést az 1543. évi oszmán-török hadjárat okozta, amikor elfoglalták Pécs városát és környékét, és így Nagyharsány is az oszmán hódoltság része lett. A Perényi család Tokaj-Hegyaljára menekült, illetve a környék lakosságának a jelentős részét Felső-Magyarországra, azaz a mai tokaj-hegyaljai borvidékre telepítette át. Így a környék lakossága jelentősen megcsappant. Helyükre a hódítók rácokat telepítettek le, akik az óhazából magukkal hozták borkultúrájukat. Vélhetően ekkor lett egyeduralkodó a mai villányi (akkori nevén baranyai) borvidéken a kékszőlő-, illetve a vörösborkultúra, és ez idő tájt váltotta fel a korábbi fehérboros szőlőkultúrát.
Ugyanakkor Nagyharsány magyar lakossága nem néptelenedett el teljesen, sőt tudjuk, hogy a Kopáron szőlőkkel rendelkeztek, ami után adót kellett fizetniük az oszmán-török hatalmat képviselő pécsi szandzsákbégnek. A település csakhamar protestánssá lett: előbb az unitáriusoké, majd 1574-től a reformátusoké. Az egykori plébániai szőlőterületek a Kopáron, vagy Szársomlyón prédikátori tulajdonba kerültek. Ezt követően hosszú ideig nincs adat a Kopár szőlőről.
Kopár
Az 1687. évi nagyharsányi csatáig, illetve az oszmán-török hódoltság alól történő felszabadulásig lényeges, hitelt érdemlő adat a Kopár birtoklásáról nem maradt fenn. Lotharingiai Károly (1643-1690) herceg és Bádeni Lajos (1655-1707) őrgróf felszabadító csapatai többségében rácokat találtak. Sőt csak a Rákóczi szabadságharc után vannak adatok a környék viszonyairól. Többségében parlagon heverő szőlőkről, elnéptelenedett településekről számoltak be a korabeli dokumentumok. Ezért a bécsi udvar III. Károly (1711-1740) és Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idején több hullámban zajló bajor, frank és sváb telepítésekbe kezdett. Sőt az egykori siklósi uradalmat a Batthyány főúri családnak adományozta, akik ugyancsak szorgalmazták a svábok letelepítését, de ezen kívül rácokat és horvátokat (bunyevácokat) hívtak be birtokaikra. Mindhárom náció képviselői jelentős mértékben hozzájárultak a borvidék felvirágoztatásáért, ugyanis a letelepedésért cserébe adómentességet élveztek, és szőlőbirtokokat, valamint földeket kaptak.
A 18. századi konszolidáció idején a Kopáron nemcsak kincstári tulajdonban álló, vagy főnemesi, vagy közrendűek bortokában álló szőlők díszlettek, hanem egyháziak is. A bajcsi pálosok jogutódjaiként a kincstártól a pécsi pálosok jutottak szőlőbirtokhoz, de szőlőkkel rendelkeztek a pécsi püspökök, valamint a pécsi jezsuiták is. Ez utóbbiakat 1773-ban feloszlatták: szőlőik jelentős része állami kezelésbe jutott. 1786-ban II. József (1765-1790) császár és király feloszlatta a pálos rendet, és szőlőik az ún. Vallási Alap kezelésébe kerültek. A 19. században ezek a szőlőterületek a Kopáron nagyharsányi református prédikátorság, a római katolikus plébánia, illetve a pécsi cisztercita monostor és kollégium tulajdonába kerültek. A 19. század második felében pedig Montenuovo család, illetve pesti és pécsi zsidó kereskedő családok tettek szert szőlőbirtokokra.
Végezetül a Kopár elnevezésének eredetére is ki kell térni. Ebben viszont nincs teljes egyetértés. Egyes nézet szerint a finnugor eredetű ’kopik’ igéből származik, amelynek szinonimája az elhervad, elenyészik jelentésű igékben található meg. Olyan nézet is van, amely szerint az ó-iráni eredetű kop, kup szavakból származik ’hegy, kiemelkedés, fej’ jelentéssel, és szoros rokonságot mutat a német Kopf főnév etimológiájával. A legelfogadottabb nézet szerint a Kopár ó-török eredettel (qopar, qupar) bír, amelynek jelentése ’bozóttól, cserjétől, és fáktól irtott hegy’. A Kopár jelentésben rokonságot mutat az úgyszintén ó-török eredetű szár jövevényszavunkkal, és jelentéstartalma az előbbiével teljesen megegyezik. Ilyen típusú hegyet megjelölő nevekkel lehet találkozni a belső-ázsiai törökség körében is. A mai ismert Szársomlyó pedig tulajdonképpen ugyanezt jelenti: az előtag a török eredetű szár, míg az utótag a finnugor eredetű somlyó (somló) szavunk ’halom, hegy, domb’ jelentéssel. Azaz a jelentése ’bozóttól, cserjétől, és fáktól megszabadított, vagy irtott hegy’. Ennek szinonímája a Szárhegy ugyanazon jelentéssel, ami ugyancsak igen gyakran fordult elő történeti Magyarország területein és borvidékein.
