Az elmúlt hét végén már másodszor ültek össze hazai és nemzetközi borszakértők, borkészítők, hogy megvitassák a Villányi Franc helyzetét, szerepét a nemzetközi borforgalomban.
A Villányi borvidék összefogásának jeleként született meg 2015-ben az első FRANC&FRANC nemzetközi konferencia és kóstolónap, amikor a Loire-menti cabernet franc termelőket és boraikat látta vendégül Villány. A két éve bevezetett VILLÁNYI FRANC márkanév a prémium és szuper prémium villányi cabernet franc borok közösségi megnevezése, amely saját logóval, márkajelzéssel rendelkezik. Idén azokat az európai bortermelőket invitálták Villányba, akik hisznek a cabernet franc fajtában és önállóan készítenek belőle bort. A kiemelt partnerek az olasz Friuli Grave régió és a Balkán-térség cabernet franc termelői voltak. Ezen a konferencián olyan rangos hazai és külföldi előadók fogalmazták meg véleményüket a Villányi Franc-ról, mint Caroline Gilby és Elizabeth Gabay Master Of Wine-ok, továbbá Horkay András, Romsics László, Saša Špiranec nemzetközi borakadémikusok. A szakmai tanácskozáson megismerkedhettünk a legjobb villányi termelők mintáival ugyanúgy, mint a Friuliból, Bulgáriából, Romániából (Arad-hegyaljáról), Törökországból, Horvátországból, Szlovéniából, Szerbiából származó Cabernet Franc borokkal.
Michael Broadbent kijelentésétől felbátorodva a villányiak a Cabernet Franc-t választották ki zászlósboruknak két éve. Az elképzelések mögött valahol az a vágy fogalmazódott meg, hogy a piemonti Barolóval nagyjából egyenrangú nagy nemzetközi márkát hozzanak létre. A cél olyan borféleség létrehozása, amely a villányi terroirból fakadó lehetőségeket a legjobban kihasználva gazdagon strukturált, telt, hosszú lecsengésű és igen élvezetes, melynek minősége minimum 10 évre garantált.
Ahogy a konferencián résztvevő Master of Wine-ok, elsősorban Elizabeth Gabay, részben pedig Caroline Gilby előadásából kiderült, nemzetközi kontextusban a villányiaknak majdnem annyi akadállyal kell megküzdeniük, mint János vitéznek kellett valamikor a Hétfejű Sárkány esetében.
Az első probléma, hogy Magyarország a világban nem ismert, és aki ismeri, annak sem ugrik be róla, hogy Magyarország bortermelő állam lenne (vagyis jelentkezik a magyar nemzeti bormarketing teljes hiánya). A második gond, hogy Villány neve közel áll az angolban a villain szóhoz, aminek jelentése gazember, gazfickó, cselszövő. A sárkány harmadik feje lenne az, hogy a Cabernet Franc kevéssé ismert szőlőfajta, mivel ott, ahol igazán nagy áron értékesíthető bort készítenek belőle, házasítással kerül a palackba és a fajtanév nemigen kerül feltüntetésre a palackon. A Villányi Franc elnevezésnél még külön gondot jelent, hogy bár a Cabernet Franc kevéssé ismert, mégis a Cabernet megnevezés még sokak számára hordoz jelentéstartalmat, a Franc már szinte semmihez nem köthető a köztudatban, viszont szerepel a Kékfrankos esetében is. Aztán újabb gond, hogy a világ napjainkban a könnyen értelmezhető gyümölcsös ízvilágot tartja divatosnak, nem a testes nagyborokat, márpedig a villányi prémium franc részére egyéves hordóbeli érlelést kötöttek ki.
Mindenesetre a megkóstolt minták alapján jól érzékelhető, hogy a villányiak komoly értéket teremtettek a Villányi Franc létrehozásával, melyet minőségében az itt kóstolt tételek szerint csak Balla Géza sziklabora, valamint a bolgár tételek közelítettek meg. Mi pedig most ugyanúgy szurkolunk Villánynak, mint gyerekkorunkban János vitéznek, hogy megküzdjön az akadályokkal a nemzetközi elismerés terén is.
