A céhtagok az elmúlt időszak értékelése mellett határoztak a láthatóságukat segítő kommunikáció megerősítéséről, valamint szavaztak az új tagok jelöléséről és megválasztásáról a Szent Márton napi tagfelvételhez.
A tagság részint azzal a szándékkal döntött az újak felvételéről, hogy olyan aktív, fiatal szakemberek is bekerüljenek a csapatba, akik újabb ötletekkel, friss energiákkal élénkítik az 1999-ben alapított szervezet életét. A tagság feltétele a borvidéken folytatott élet, a példamutató szakmai elhivatottság, morális és szakmai feddhetetlenség, a hazánkban és nemzetközileg elismert, magas minőségű és egyedi stílusú termékek és az aktív részvétel a közösségben. A Céh négy új tagját négy borvidékről – Eger, Szekszárd, Tokaj és Villány – jelölték a résztvevők, de a konkrét személyek nevét csak a Pannon Bormíves Céh november 18-ai ünnepi közgyűlésén hozzák nyilvánosságra a Pannonhalmi Bencés Apátságban, ahol a hagyományos Szent Márton-napi Újboráldást ezúttal az új tagok ünnepélyes felvétele kíséri. Néhány héttel később pedig nyilvánosságra hozzák, kinek adományozzák idén a zalai borászról, Bussay Lászlóról elnevezett emlékdíjat.
A rendezvényt követő gálaebéden készült képeink:
A Pannon Bormíves Céh tavaszi és őszi közgyűléseinek mindig más családi pincészet ad otthont, így az október 19-ei találkozó arra is alkalmat kínált, hogy a résztvevők és a vendégként meghívott szakújságírók megismerkedjenek a 25 hektáron gazdálkodó Eszterbauer Borászat legújabb fejlesztéseivel. A kadarkájáról, vörös házasításairól és a tulajdonos Eszterbauer János felmenői ihlette címkéiről híres szekszárdi pincészet ugyanis az utóbbi években 660 négyzetméteres borfeldolgozó épülettel, 2014-ben új, boltozatos látványpincével, idén nyáron pedig egy 60 fős kóstolóteremmel bővült, amit profi melegkonyhai háttér is kiegészít.
A Bor és Piac magazin 2015-ben is meglátogatta a borászatot. Az Eszterbauer Jánossal akkor készült interjúból idézünk fel néhány gondolatot:
Hogy tudtad összeegyeztetni a szőlészkedéssel-borászkodással a műszaki vonalat?
Mivel a műszaki vállalkozás hamarabb indult, sikeres és jövedelmező volt, ezért abból helyre tudtuk állítani, finanszírozni a családi tradíciót. A család támogatott, a szülők büszkék voltak rám. Miután elvégezte az egyetemet, Ildikó is csatlakozott a borászathoz. Páromnak, Móninak is megtetszett a vendéglátás. Nagyfiam közben a másik céget vezeti, mindenki megtalálta a helyét. A borokon keresztül egészen más kultúrközegbe kerültünk. Hallatlan kapcsolatteremtő ereje van a bornak, amelyből a másik vállalkozás is profitál. Közben teljesen át kellett alakuljon a gondolkodásom, korábban mindenben az üzletet és a pénzt láttam. Rá kellett jönnöm, hogy a sikert nem csak pénzben mérik.
1500 négyzetméterről mára 22 hektár nagyságúra növekedtetek. Mi volt a legfőbb motivációtok ebben?
Eleinte, amikor eladtunk 30-40 ezer palackot, akkor úgy gondoltam, hogy nem szeretnék százezer palacknál többet termelni, ami körülbelül biztosítani fogja a borászat megélhetését. Ehhez képest idén annyit szüreteltünk, hogy körülbelül 320 ezer palack borunk lesz a tizenötös évjáratból. Sokat dolgoztunk a piaci pozíciókért és jöttek az igények. Ma már minden nagyobb partnerünk év elején jelzi, melyik fajtából mennyi palackra tart igényt az adott évben és a növekvő igényekkel gyakran alig tudunk lépést tartani. 6 éve amerikai piacunk is van New York 125 borbárjából 25-ben kapható a Nagyapám és Sógor Kadarkák, ezen kívül a Tüke Bikavér. Egyik áruházlánc segítségével jövőre 10000 palackunk Angliába, 17000 palackunk Lengyelországba megy. Van egy kiváló kínai partnerünk is, aki időnként vásárol tőlünk egy-egy konténernyi bort. Nagy kihívás számunkra a minőséget megőrizve az igényeket utolérni terméssel, technológiával, tárolóterekkel.
Mi a hosszú távú célotok?
A célunk az, hogy a minőségi borpiac elitjében szerepeljünk. Ha valaki a magyar borokra gondol, akkor jusson eszébe Szekszárd és neves termelői között az Eszterbauer név is.
