Hiszek a hegyközségi rendszerben

e 3
Brazsil Dávid 2016 januárjától tölti be a HNT főtitkári posztját. A róla szóló portrénkat – mely elsőként a Bor és Piac 2016/7-8. számában jelent meg – most itt is olvashatja részleteit.

 „Aki szőlész-borász családba születik, annak a pályaválasztáskor talán két gondolata van: folytatni a családi hagyományt, vagy inkább más pályára állni. Bármennyire érdekesen hangzik, de az utóbbi csoportba tartoztam. Jogász szerettem volna lenni. Azt hiszem, hogy valaki biztosan terelgeti onnan fentről az ember útját. Első próbálkozáskor ugyanis lemaradtam a jogi karról, és a felvételi lapon – biztos, ami biztos – beírtam a keszthelyi Georgikont. Ezért kezdtem el a Georgikont, és a jogi felvételire készülés mellett elvégeztem a gazdasági agrármérnök szak első évét. Már első félévben bementem a nemzetközi osztályra a francia tanulmányi ösztöndíjak miatt. Így amikor dönteni kellett, hogy elkezdjem a jogot egy évvel később, már tudtam pontosan, hogy másodévben kimegyek Franciaországba egy nyári gyakorlatra. És innen kezdődött minden: nyári gyakorlat, majd Erasmus lehetőség. Időközben fokozatosan engedtem el a jogi tanulmányokat, mert beleszerettem egy szakmába, a szőlészetbe és borászatba.

Másodévben gyakorlatra mentem Franciaországba, a Loire völgyébe. Ezt az Angers-i Egyetem szervezte. Így kerültem egy családi pincészetbe, ami végleg elindított ezen az úton. Utána jött az Erasmus Angers-ban, ahol agrártárgyakat tanultam négy hónapon keresztül, de mellette felvettem a szőlészet specializációt.

Negyedévben áthallgattam Veszprémbe nemzetközi tanulmányokra, talán ezzel akartam kompenzálni a jogot. Ekkor jött egy felhívás egy tanéves ösztöndíjra szintén Angers-ba. Így kezdtem meg a „Master of international vintage” nevű képzést. Párhuzamosan a francia tanulmányokkal Keszthelyen befejeztem az ötödévet és így „keszthelyi gazdász” lettem. A nemzetközi képzés keretében tanulhattam borászatot Svájcban, szőlészetet Spanyolországban. A képzés részeként gyakorlati helyem, Bakonyi Júliával közösen, a legnagyobb francia présgyártó, a legnagyobb borászati szűrőgépgyártó és a legnagyobb francia oltványtermelő által alkotott konzorcium volt. Feladatunk: feltérképezni az új EU-tag Magyarország borászati és szőlészeti beruházási terveit. Szép munka volt, közel 200 pincészetben jártunk a 4 hónap alatt.

Így a pályám folyamatosan haladt a borászat felé, ötödév végén felvételiztem PhD-re, és mellette beadtam a pályázatomat egy francia állami ösztöndíjra. Ez utóbbi keretében megcsináltam Franciaországban egy agrár-közgazdasági kutatási Mastert, a kutatási témám a szőlő-borágazati ökonómia volt, a befektetők hatásai egy magyar borvidékre. Ekkor a Villányi borvidéket vizsgáltam majd a PhD dolgozatomban továbbfejlesztve a francia Masterem témáját, az egész magyar ágazatot vizsgáltam. Összefoglalva a lényeget, úgy érzem, hogy nagy változások korát éljük a termelés szerkezetében. Nem olyan látványos, mint a privatizáció volt, de napról napra érezhető a borászati befektetők erősödő jelenlétének hatásai. Pozitív hatásai különösen a kereskedelem, borturizmus területén szembetűnő. A bortermelés területén stabil gazdasági környezetet biztosítanak a borászoknak. A magyarországi befektetőkre jellemző, hogy érdekük a szőlőt saját birtokukon megtermelni. Tudományosan az látszik, hogy megjelenésük fontos társadalmi, szociológiai változásokat okoz a vidék társadalomban. Sok szőlőtermelő ugyanis felhagy a szőlőtermesztéssel, eladja szőlőterületét. Tehát egy birtokkoncentrációs folyamat zajlik, melynek egyik mozgatója a befektetők megjelenése.

Jelenlegi munkámról talán az a legfontosabb, hogy teljes mértékben hiszek a hegyközségi rendszer sikerében. Nemzetközi összehasonlításban sincs más alternatíva. A kötelező tagságon alapuló szakmai szervezet minden nagy európai bortermelő országban kiindulási alap. Úgy is fogalmazhatunk, hogy csak akkor tudunk sikeresek lenni, jól képviselni a magyar szőlő- és bortermelők érdekeit, ha van egy önálló szakmai önkormányzatunk. Számomra az egyik legszebb kihívás az, hogy főtitkárként ebben a komoly és felelősségteljes munkában részt vehetek.

Brüsszelben tanultam a mondás alapját, amit ottani főnököm sulykolt belénk. Szerintem szép és őszinte. Ezért adaptáltam az új munkámra. Többször mondom kollégáimnak is: azzal a felelősséggel kell minden nap a munkát megkezdenünk, hogy közel 45 000 szőlő- és bortermelőért dolgozunk.”