A tokaji egy misztikus bor, sokan vannak, akik látták és kóstolták, de hogy mikor kell kinyitni, azt kevesen tudják. Hiszünk benne, hogy van jövőnk, abban vagyunk mások, mint a többiek, hogy a múltunk hitelesít minket. A realitás sajnos nem túl fényes.
Nézzünk példaként egy belföldi szilveszteri koccintást egy elegáns közönség között. Mindig viszek egy pár üveg jó tokajit, de nem kelti fel a figyelmet, miközben kapjuk az sms-eket Londonból és Párizsból, hogy ők milyen büszkék arra, hogy a tokajinkkal szilveztereznek. Ennek érdekében a Tokaj Reneszánsz szervezett egy aszúnapot, mert van sok tennivaló a kulturált tokaji borfogyasztás növeléséhez az országban.
Budapesten csak pár tízezer ember fogyasztja aktívan a tokaji bort. A többiek körében népszerűbb a lovaglás és a fürdés. A tokaji bor fogyasztását nagy luxusnak tartják. Hosszú távon van hova fejlődnünk, mert gazdag a múltunk, ám ez egy hosszú folyamat lesz.
Hogy jellemeznéd a borvidék helyzetét?
Úgy látom, a borvidék egyik nagy problémája, hogy nem tudjuk, hol vannak a lédig tételek. Nincs rögzítve, nincs az interneten. Bordeaux-ban havi bontásban van statisztika, hány hektolitert adtak el, menyibe kerül egy hektoliter, belföldön, és a külpiacokon is. Ez a borvidék működésének az alapja.
Ezzel szemben mi nem tudjuk, hogy borvidéki szinten mekkora a készletünk. Én tudom, hány palackom van. De nem tudom, hogy a borvidéken túltermelés vagy termékhiány van. Ha termékhiány van, akkor tudnánk emelni az árakat. Ha túltermelés van, akkor kellene tartani a mennyiséget a pincében és nem túlterhelni a piacot, csak így tarthatóak az árak.
Remélem, hamarosan meg fogjuk tudni ezeket az információkat, mert az egész világot érdekelné, kezdve a New York-i kereskedőkkel. A borlovagrend árverése például reális képet ad adott időben a piacról. Látjuk, hogy mekkora a kínálat, mennyi vevő van rá, és mekkora az árszint.
Nagyon sikeres volt a Tokaji Borlovagrend tavaszi árverése…
Az árveréssel részben a Napa Valley, részben a Hospices de Beaune példáját követjük. A borlovagrend példája szépen mutatja, hogy a nagy dolgoknak rövid időn belül híre megy. Két alkalom után már az „egész világ” tudott az árverésről, amelyet idén tavasszal másodszor rendeztünk meg. Tudták, kinek a borát adták el a legdrágábban, tudták, mennyiért, és mindent tudtak az adott borról. Odafigyelnek az emberek erre a történetre.
Megalakult az Olaszliszkai Borbarátok Egyesülete. Mik a célkitűzéseitek?
Nincs befektető a faluban, de ahhoz képest, honnan jövünk, nagyon jók az eredményeink. 2015-ben sok minden fog történni Liszkán. Létrejött az Olaszliszkai Borbarátok Egyesülete, amely jelenleg tíz tagot számlál, a tagokat az köti össze, hogy itt művelik a szőlőjüket. Célunk az is, hogy minél színvonalasabban fogadjuk a borkedvelőket, szeretnénk eligazítást nyújtani számukra, és felfedezni velük az olaszliszkai értékeket a szőlőterületek irányában. A minap avattuk fel az új templomunkat. Épülni fog egy liszkai borkulturális központ is, ahol kreatív rendezvényeket fogunk szervezni. Ezen kívül egy lovas szállodát is nyitunk a faluban.
Szeretnénk erősíteni az Egyesületünket, ezért most nyitjuk az ajtónkat több jó termelő felé, akinek van szőlője Liszkán és erre büszkék is.
További részletek a Bor és Piac 2014/11-12. számában olvashatók.
