Március 11-én a Szépművészeti Múzeumban, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából, kitüntetéseket adott át Nagy István agrárminiszter mindazoknak, akik tevékenységükkel valamilyen módon előre segítették a magyar agrárium fejlődését.
Az agrárminiszter köszöntőjében elmondta, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején ugyanaz volt a kérdés, mint napjainkban: miként lehetséges kultúránkat, identitásunkat megőrizni egy olyan világban, ahol a globális gazdasági, nagypolitikai érdekek feljebbvalónak mutatkoznak a nemzetek megmaradása és szuverenitása felett.
„Az akkori események megtanítottak bennünket, hogy a sorsunk jobbra fordítása azok kezében van, akik tudnak, akarnak és mernek tenni a nemzet felemeléséért” – mondta el Nagy István.
Ezt a hozzáállást állította példának olyan időkben is, amikor a szomszédos országban harc dúl, energia- és klímaválság, egekben lévő infláció és világjárvány sújtja hazánkat. A kormány célja, hogy Magyarország ilyen vészterhes időkben sem legyen piaci, ellátási és biztonságpolitikai szempontból kiszolgáltatott – tette hozzá.
A kitüntetésekről elmondta: „Akik ma ezeket a díjakat átveszik, elég bátrak, bölcsek, elszántak és főleg türelmesek ahhoz, hogy újra és újra magot vessenek, fáradtságot nem kímélve dolgozzanak a magyar agrárium gyarapodásáért, sikereiért, nemzetközi elismertségéért.”
Az eseményen a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át Dr. Laposa József tájrendező mérnök, a Laposa Műhely Kft. a badacsonyi borvidéket meghatározó borászati, illetve tájrendezési és tájépítészeti munkája, valamint a borászszakma épített és írott emlékeinek megőrzését szolgáló irodalmi tevékenysége elismeréseként.
Dr. Laposa József, a Laposa Birtok alapítója, a Magyar Bor Akadémia tagja, a Badacsonyi Borvidék újjászületésének meghatározó egyénisége. Tevékenységi köre rendkívül szerteágazó, amit még felsorolni sem egyszerű faladat, mégis megpróbálunk képet adni munkásságáról annak érzékeltetéséhez, hogy mennyire méltó erre a kitüntetésre. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum helyettes igazgatójaként ő hozta létre a Vajdahunyad vár borászati részlegét. A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság tervezőjeként megalkotta többek között a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét, és az ezen alapuló Balaton Törvényt. Ezzel metodikailag is új minőséget hozott létre, voltaképpen lefektette a korszerű, GIS alapon történő korszerű területi tervezés urbanisztikai alapjait.
Tájtervező mérnökként ugyanakkor vesztes küzdelmei is voltak, ahol a beton-lobbyval szemben az ész-érvek sokszor nem rendelkeztek kellő munícióval. Így harcolt a Gabcikovo-Nagymaros vízlépcső ellen, a Galvani-úti hídért, valamint azért, hogy az M-7 autópálya a Marcali – Tab nyomvonalon kerüljön megépítésre, amivel így elkerülhető lett volna a kőröshegyi völgyhíd tájromboló gigaberuházása, és nem vitte volna a nemzetközi kamion-forgalmat a Balaton üdülőkörzetébe.
Szerzője volt a BORBARÁT magazinnak a kezdetektől, ahol a „Földalatti Mennyország” rovatot vezette. Bár könyvei nagyrészt a borkultúra körül forognak, írói talentuma a széppróza színvonalát képviselik. Jelentősebb művei:
Szőlőhegyek a Balatonfelvidéken (Mezőgazdasági Kiadó, 1985)
Szőlőhegyek ékessége, Villány (Officina Nova, 1992)
Pincejárás Mezőgazda Könyvkiadó 1999)
Villány (Adu-Print, 2001)
Balatoni borok (Kossuth Könyvkiadó, 2002)
Balatoni tájak, balatoni borok (Adu-Print, 2004)
Borospincék Mélyén (Corvina, 2005)
Wines and Vineyards of Hungary (PBC 2007)
Badacsony (Magánkiadás, 2020)
Dr. Laposa József sokat segített magazinunknak a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka pályázat szempontrendszerének kidolgozásában, és az indulásnál részt is vállalt a zsűri munkájában is. Személyében valóban rendkívül méltó helyre került a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés, melyhez szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálunk!
(Dékány Tibor)
