És akkor megjelent a Mágus a varázspálcájával, és rendet tett a zűrzavarban. Elválasztotta a gabonát a pelyvától, megmondta, hogy mi a jó, és azt is, hogy miért. Mindezt le is írta, és ahhoz, hogy leírja, előbb meg ki kellett találnia a szavakat, hogy mit hogyan lehet leírni. Rámutatott arra, ami kiemelkedő minőség, és ami példának tekinthető. Mindezt természetes és csalhatatlan érzékkel, határtalan lelkesedéssel.
Dr. Rohály Gábor otthagyta a jól fizető fogorvosi szakmát azért, hogy a hazai borászat legszebb értékeit bányássza elő a milliós kínálatból. Ő az, akit nem megélhetési szempontok vezéreltek a hazai borítészek világába, hanem az értékteremtés és tenni akarás. Bizony, mi mindannyian az ő köpönyegéből kerültünk elő, és amit értünk tett, azt nyilvánvalóan soha nem fogjuk tudni viszonozni. Borismereti kurzusain a résztvevők között hamar elterjedt, hogy ha valami jóféle borból jól esne valamivel többet kóstolni, akkor le kell fumigálni, mert a Mestert ilyenkor elkapja a bizonyítási vágy, fogja kis kosarát, és leszalad a pincébe, hogy felhozzon még néhány hasonló palackot bizonyítandó a benne rejlő értékeket. Mert a mesternek nem csupán az orra működik jól, a szíve is. Soha nem fejből tanított, hanem mindig szívből.
Munkásságát az egész borásztársadalom elismeri, amit mi sem igazol jobban, mint hogy tavaly decemberben a Pannon Bormíves Cégtől megkapta a „Borászok Barátja” elismerést. Sikereire mindannyian csak büszkék lehetünk, reméljük, hogy alkotó ereje még sokáig kitart, és hogy lapunkban is hozhatjuk még írásait. Kedves Gábor, Isten éltessen!