Az év első bortesztje jó hangulatban telt a Szent István Egyetem Borászati Tanszékén, ahol Chardonnay fehérborok, Syrah és Malbec rozé- és vörösborok kerültek terítékre. A bizottságokban üdvözölhettünk gyakorló borászt, borkereskedőt, borkedvelő művészt, valamint
borászatot kutatót-oktatót egyaránt és sommeliert is. (O.H.B.)
Két, világszerte ismert és elismert fajta került ezen az estén a bírálók elé. A kettő közül az egyik lassan 40-45 éve jelent meg nagyobb felületen hazánkban, és hódított teret, majd lett az egyik legelismertebb fehér szőlőfajta. Ez a tendencia nemcsak nálunk volt domináns, de világszerte szeretik – tegyük hozzá, nem érdemtelenül. Az elmúlt egy-két évtizedben ugyan tapasztalhattunk némi törést ebben a felfelé ívelő trendben, néhány más fehér fajta vált „divatossá”, de azért a Chardonnay szerepe máig meghatározó. Mintáink zöme igazolta ezt a pozitív megítélést. A megbírált borok jelentős többsége „simán befért” a jó, illetve jó ivású borok kategóriájába.
Kiemelkedő bor azonban kevés akadt. Az okok többfélék voltak, az évjárat hatása, mint tudjuk, nálunk meghatározó, ez ismét igazolódott.
Ígéretes illattal (vö. fajtajelleg) induló borokban disszonáns savviszonyok (pl. tejsav) megjelenése rontotta a harmóniát. A kisfahordós érlelés túlzott dominanciája uralta az adott tételt, és így a fajta adta finomságok a háttérbe szorultak.
Viszonylag kevesebb mintát kóstolhattunk a másik, egyre divatosabb fajtából. A Syrah igen csak „kezdő” szőlőfajta hazánkban, alig 15-20 éves múltra tekinthet vissza. Most tekintsünk el attól, hogy az említett fajta mellett, két másik világszerte elismert fajtából is kerültek be borok a bírálatra. A Malbec és a Tempranillo ugyan nagyszerű borokat ad, de a mi klimatikus adottságaink, termőhelyi viszonyaink ezt az axiómát erősen befolyásolják. A tapasztalataink ezt igazolták.
A jó vörösboros évjáratokban született Syrah minták hozták a fajta igen kifejező, gyümölcsös illatjegyeit, amihez jó technológia és mértéktartó érlelés megvalósítása esetén, egy kiváló, egyedi jellegű és hosszú távra eltartható bor született. A többi minta esetén az összhang már nem volt egyértelmű: vagy a fajta hiányzott, vagy a savháttér nem volt kielégítő, illetve a nem kellően beérett tanninok adhattak olyan disszonanciát, ami az összeértékelést jelentősen rontotta. Ne feledjük, mediterrán viszonyokhoz szokott fajtákról van szó! (Pásti György)