A Mandiner a Gizella borok mögött álló Szilágyi Lászlóval beszélgetett pályafutásáról, Tokaj-Hegyaljáról, s a borvidék különlegességéről és kihívásairól a Pincesor-sorozat újabb borászportréjában.
Szilágyi László 1978-ban született, Debrecenben nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett gazdasági agrármérnök diplomát, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen lett szőlész-borász szakmérnök. 2005-ben vette át, és azóta építi tovább a családi birtokot Tokaj-Hegyalján. 2017 óta szerepel a Borászok Borásza ötvenes listáján. Szintén 2017-ben a Decanter magazin az év 75 legizgalmasabb bora közé választotta 2016-os Gizella Barát Hárslevelűjét. A 2017-es Gizella Szil-völgy Furmint/Hárslevelű a 2019-es londoni Sommelier Wine Awards-on egyedüli magyar száraz fehérborként nyert aranyérmet.
Családjának eredetileg nem volt tokaji kötődése, nagyszülei a véletlen folytán kerültek ide a hetvenes években. Egyedüli unokaként Lászlónak jutott a lehetőség, hogy ezt a családi örökséget továbbvigye – a Gizella név is innen, a nagymama iránti tiszteletből ered.
2005 januárjában feleségével alapította a vállalkozást Tokaj-Hegyalján. „Együtt építettünk fel mindent, és ma azt mondom, jó döntés volt belevágni. Közgazdász szemmel ez egy életképes vállalkozás, ez is volt a célunk, amikor ideköltöztünk. Időközben a birtok egy hektárról tizenkilencre nőtt. Ehhez fontos stratégiai döntéseket kellett meghoznunk: épületek és technológiai beruházások helyett a földbe fektettünk. Hosszú távon gondolkozunk, a földre értékként tekintünk – ezt a szemléletet mindketten a családból hoztuk.”
„Tarcal, Mád, Bodrogkeresztúr – mindegyiknek megvannak az erényei és a gyengeségei. A birtoktest összetettsége biztonságérzetet ad. Meleg évben tudunk nyúlni a hűvös fekvésekhez, és fordítva. Ez is az alkalmazkodás egy formája. Művelési szinten ez nehézség, de borkészítés szempontjából hatalmas előny: egyrészt komplexebb házasításokat tudunk készíteni, másrészt a klimatikus hatásoknak kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak” – mondja a fragmentált birtokszerkezetről.
A klímaváltozásról és az ahhoz való alkalmazkodásról így vélekedik: „Megérzés-alapon ez nem megy. Tudományos szemlélettel kell megközelíteni ezt a kérdést, és úgy tenni lépéseket. Sokat kell foglalkozni a témával ahhoz, hogy megértsük – érdemes ezt befektetésként felfogni. Mi például elkezdtük vizsgálni a környezeti változókat. Talajhőmérsékletet és -nedvességtartalmat is mérünk 120 centis mélységig, így értékes információkhoz jutunk, amelyek általunk korábban nem ismert összefüggésekre világítanak rá. A szőlészeti munkában komoly kihívásokkal kell szembenéznünk, ha alkalmazkodni akarunk az új körülményekhez. Tudjuk, milyen típusú bort szeretnénk készíteni, ehhez választjuk a fajtákat, a művelésmódot. Ez egy logikai játék, amelyet kockáról kockára össze kell rakni. Az egyik kulcskérdés, amelyben én is szeretnék tisztábban látni, a száraz borok összpolifenol-tartalma. Kutatóintézetekkel és szolgáltató cégekkel állunk partneri kapcsolatban: azon dolgozunk, hogy megszerezzük a számunkra szükséges tudást. Határozott véleményem, hogy tudományos hozzáállásra van szükség, és költenünk is kell a kutatásra.”
A választékról: „A több dűlő házasításából készülő alapborral átfogó képet tudunk adni a borvidékünkről. A széles közönséget szólítjuk meg vele, hiszen dűlős borokkal ezt nem tudnánk megtenni. A dűlős bor célja, hogy jó éttermekbe és értő közönség kezébe kerüljön. Sem készíteni, sem eladni nem lehet belőle annyit, hogy egy ilyen vállalkozást fenn tudjon tartani. A borászat tele van romantikával, de ahhoz, hogy élvezni lehessen, stabil gazdasági háttér szükséges. Ehhez pedig elengedhetetlen a professzionális szemlélet, nem csak borászati, de közgazdasági oldalról is.”
A közösségi feldolgozóról szerzett tapasztalatait így összegzi: „Az elsők között csatlakoztam, és pozitívak a tapasztalataim. Az, hogy a technológia szabadon rendelkezésre áll, jolly joker a borvidék számára. A magam részéről ezt úgy közelítem meg, hogy azokat a pénzeszközöket, amelyeket így lehetőségünk van felszabadítani, földbe, szőlőbe és piacszerzésbe tudjuk fektetni. Ezt most sokkal fontosabbnak látom, mint a saját technológia fejlesztését. A közösségi feldolgozó kiváló eszköz – rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni vele. Jó szőlő és jó borász is kell hozzá.”
A 2020-as év nehézségeiről: „Teljesen újra kellett gondolnunk a borászat értékesítési struktúráját. A gasztronómia kiesésével át kellett súlyoznunk az értékesítésünket a kiskereskedelem irányába. Egyaránt fontos volt új üzleti kapcsolatok építése, és azok intenzív elérése, akik korábban már ismerték és szerették a borainkat. Az elmúlt év nehézségei ellenére azt mondhatom, jól működik az értékesítés, szuper a közönségünk.”
Sámson Gergely interjúja teljes terjedelmében itt olvasható.
(Forrás: Mandiner, fotó: Kováts Gábor)
