Nyitás a nagyvilágra

„Ha valaki dolgozik és jó bort készít, azt el lehet adni, az más kérdés, hogy jó marketing is kell hozzá.” (Gere Attila) Március 5-én már negyedik alkalommal rendezte meg a Roxer Produkciós Iroda és Prónay Bence a Borjog és Bormarketing konferenciát a Boscolo Hotel Róma termében.

A konferencia színvonalát és a témák aktualitását jelzi, hogy teltházas volt a terem, ami körülbelül kétszáz résztvevőt jelent. A legfőbb kérdéskörök, amiket körüljártak: a hazai borokat itthon érdemes elfogyasztani, vagy fókuszáljunk az exportra? Mennyire „jól”, azaz reálisan árazottak a magyar borok? Hogy áll a belföldi turizmus?

A konferenciát L. Simon László miniszterhelyettes és Rókusfalvy Pál, a konferencia szervezője nyitotta meg. Tornai Tamás a HNT új jogosultságairól, a szervezet szakmaközi elismeréséről és az elmúlt időszak tapasztalatairól tájékoztatta a hallgatóságot. Majd a Külgazdasági és Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Kohut Balázs elmondta, hogy a minőségi magyar bor promotálása már korábban is a diplomácia egyik eszköze volt, de az elmúlt fél évben tudatosan építik az országimázst a minőségi magyar borokon keresztül.

A konferencia második blokkját Gál Péter, az FVM eredetvédelemért felelős helyettes államtitkára indította az ágazati stratégia ismertetésével. Elmondta, hogy a borfogyasztás csökkent, jelenleg 20-25 liter/fő/év köré tehető. Az import meglódult, de mennyiségben még soha nem érte el az export mennyiségét. Ugyanakkor értékesebb borok kerülnek ki az országból, mint amik ide bekerülnek. Ezért fontos ágazati stratégia a borexport, ehhez azonban hozzáadott értéket kell produkálni, amellyel például az eredetvédett borok rendelkeznek.

Horkay András ismertette a Borkiválóság Programot, amely mind belföldön mind külföldön segítheti a hazai borok értékesítését. „ A magyar borok mennyiségben nincsenek ott az első tízben, de minőségben ott vagyunk” – summázta az előadást. Gere Attila bemutatta a villányi csodát, hogyan emelkedett a turizmus soha nem látott magasságba a borvidéken. Lipcsey György az AMC borágazati stratégiáját ismertette. Elmondta, hogy 2016 január 1-jétől az eddigi összeg háromszorosát szánja az EU a turizmus fellendítésére és nem egy –egy eseményt, hanem két-három éves programokat kíván támogatni.

A harmadik blokk Németh Ágnes felütésével kezdődött, aki könnyed hangvételben osztotta meg a résztvevőkkel a VinCE szervezése során szerzett tapasztalatait. Debreczeni Mónika a kínai piacról szerzett tapasztalatokról beszélt. E távoli országban a borfogyasztás még nem épült be a mindennapok kultúrájába, elsősorban ajándékozási céllal vásárolnak bort, de a jövőben nagy fellendülés várható. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, és sok türelem szükséges a kínai üzlet kiépítéséhez. Puskás András, az EXIM Banküzleti vezérigazgató helyettese egy exportélénkítési hitelprogramról beszélt, míg az online bormédiáról és bormarketingről Tábor István tartott kimerítő előadást.

A negyedik blokkban Ipacs Géza és Pierre-Emmanuel Mare előadása több pontos is egybecsengett. A konklúzió, hogy kell egy álom. Géza szerint Magyarországon a Furmint lehetne az, és akkor egyszer talán luxusmárka is kikerülhetne az országból. Figula Mihály a balatoni borászok összefogásáról beszélt. Garamvári Vencel reflektált a korábbi előadásokra: „nem baj, ha álmodozunk is, de itt innovatívnak kell lenni” Sikerének titka természetesen a szőlő, de ezen túlmenően az, hogy mindenből a legjobbat használja, kezdve az élesztővel, amit a Champagne Instituttól vásárol. Zsidai Zoltán Roy a bor és gasztronómia szerepéről, hazai lehetőségeiről tartott előadást.

A konferencia zárásaként egy regionális bormarketing kerekasztal beszélgetést moderált Rókusfalvy Pál „Kóstoljuk a világot” címmel. A következő kérdéseket tette fel: Merre mozdul a hazai fogyasztás? Mennyire túlárazottak a hazai borok? Mindenki stratégiát készít, de kész van-e a magyar bor arra, hogy a világpiacra jusson? Kántor Endre osztja a véleményt, miszerint a hazai borok túlárazottak, ezzel szemben nagyon olcsó, egyszerű, tiszta dél afrikai borokat lehet kóstolni. Miklós Csabi erre úgy reflektált, hogy Londonban annyiba kerül egy pohár bor, mint itthon egy palack bor. Gazda Albert szerint a világot nem fogjuk meghódítani a borainkkal, a borokat itthon fogjuk meginni. Gyelán Zsolt, a CBA alelnöke tapasztalatai szerint nem tudunk olyan árakat elérni a hazai borokkal külföldön, mint Magyarországon, megoldásként azt látja, ha a tradicionális magyar fajtákat helyeznénk előtérbe.

A konferencia konklúziója, hogy összességében a magyar borászat hatalmas potenciállal rendelkezik. A magyar borok egyik kitörési pontja a prémium szegmens exportja, amely irányulhat akár Kínába, de ide sorolható Skandinávia, Németország, stb. is. A másik a belföldi borturizmus fellendítése lehet, az utóbbira szép példa Villány sikere, és szerencsére az EU-s támogatások is ebbe az irányba lendíthetik a fejlődést.